Van közérzet, van hangulat, van város, pontosabban a hetedik kerület – Reisz Gábor nem ment messzire a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjétől. De azért elment – a filmből a színházba. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Az Evolúció, Mundruczó Kornél Ruhrtriennalén bemutatott rendezése az emlékezés és az ismétlődés fogalmai köré szerveződik, és (legalább) három generációt szembesít a történelmi helyzetből következő egyéni felelősséggel. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.
Magyarországon kizárólag a Trafóban láthatjuk előadásaikat: Büki Dórával a Proton Színházról, menedzselésről, alkalmazkodásról, külföldről, nézőkövetésről beszélgettünk. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA.
Harminchat éves korára megállapodni látszik, nagyjából egyenlő távolságra lakik Kecskeméttől és a budapesti belvárosi színházaktól. A színész és a zeneszerző jól megfér benne, bár magának nem szívesen ír dalokat. Ha mégis úgy alakul, már tudja magát kívülről hallani. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA.
A ruhatáros nénik olyan kedvesen fogadják és terelik az érkezőket, hogy annak csak kétféle magyarázata lehet: nem látták az előadást, s ezért szabad a lelkük, vagy látták, és most a lelkifurdalásos részvét dolgozik bennük. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
A Látszatélet dokumentarista alapozottságú kísértethistória, Mundruczó Kornél összetéveszthetetlen modorában elbeszélve. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Sorozatunkban a Színikritikusok díjának idei várományosait szólaltatjuk meg. A Katona József Színházban bemutatott Faust előadásban nyolc szerepet, többek között az Ősanyát, a Föld szellemét, a Gondot alakító Monori Lilit kérdeztük kőszínházról, független színházi létről. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
A megmondóemberek ideje lejárt, vissza kell térni a szakmai vitákhoz; megoldást javasolni a döntéshozóknak, megtartani – és a trükközések ellen bebiztosítani – a TAO-t. Legyen nagyobb átjárás a függetlenek és a kőszínházak között, legyen dramaturg minden produkcióban, tanuljunk meg pályázatot írni – és még sok egyébről is beszélgettünk. CSÁKI JUDIT INTERJÚJA.
Színészként indult, néhány évvel ezelőtt Alföldi Róbert felkérésére rendezett először a Nemzeti Színházban. Új rendezése a Don Quijote, ami a Nézőművészeti Kft. és a Szkéné Színház közös előadásában látható. Rába Rolanddal beszélgettünk. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
Előadásokat filmekhez hasonlítani disznóság. De talán kevésbé az, ha egy zombis előadásról beszélünk. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
„Leszoptam Rákosit, kinyaltam Kádárt, most meg mehetek a picsába?!” – kérdezi Sápi Mercédesz egyikeként a Lipót csatarendben távozó lakóinak. Egy sárga, magyar világhírű intézet haláltánca. Nekünk meg igencsak érdemes kapaszkodnunk a vaságyakba és az infúziós állványokba, hogy e tánc szédülete nehogy magával rántson. CSATÁDI GÁBOR ÍRÁSA.
A szövetségi kormány kulturális alapjának támogatásával megrendezett színházi fesztiválon a külügyminisztérium nemzetközi szakembereket lát vendégül. Ilyen az, amikor a szakpolitika úgy tekinti megbecsült és hatékony eszköznek a kultúrát, hogy közben nem instrumentalizálja azt. KRICSFALUSI BEATRIX BESZÁMOLÓJA, 1. RÉSZ.
Az előző beszámolóban már érintettem a függetlenség kérdését, most van itt az ideje a kifejtésnek: a showcase soron következő három napján látható kilenc előadásból hetet budapesti független színházi csapatok készítettek. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA, 2. RÉSZ.
A J. M. Coetzee regényéből készült legújabb Mundruczó-opusznak két fontos erénye van. Az első, hogy szorosan ragaszkodik az eredeti szöveghez, a második, hogy nagyvonalúan maga mögött hagyja azt. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.