A városi tereken mindig mindenki tart valahová. Céllal indulunk útnak, ismerjük az irányokat, és többnyire oda is találunk. Közlekedőtereink a célszerűség elve mentén rendeződnek. De mi történik akkor, ha tökéletes céltalanságra ítéljük a sétálót? DOHY ANNA ÍRÁSA.

Tovább a cikkhez