Robert Antelme regénye és Marguerite Duras elbeszéléskötete szinte egy időben jelent meg és azonos élményeket idéz. A második világháború, az ellenállás, a koncentrációs tábor tapasztalatait mindketten saját személyiségükön átszűrve, tanúságtételként jelenítik meg. De hogyan lesz azután? SZARKA JUDIT RECENZIÓJA.
Marguerite Duras
HÍG LATYAK A BESZÉD
Tovább a cikkhez
BŰNÖSSÉ VÁLVA Marguerite Duras: Fájdalom
„Tanuljatok meg olvasni: ezek szent szövegek”. Marguerite Duras Fájdalom című kötete a kimondás csillapíthatatlan vágyával járja körül a kimondhatatlant, az elbeszélhetetlent: a nácizmust. SZARKA JUDIT RECENZIÓJA.
BÓDULAT HÍJÁN Duras-Vörös: Nyáron, este fél tizenegykor / FÜGE, Trafó
Mind inkább megszokja az ember, hogy a színházi alkotók egy része színpadra adaptálhatatlan epikai műveket visz színre. A megszokásért cserébe viszont elvárásai is nőnek: különleges, formabontó, a színházi nyelv kifejezési lehetőségeinek határait kereső előadásra vágyik. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
SZÓ, SZÓ, SZÓ Marguerite Duras: Naphosszat a fákon / Csiky Gergely Színház, Kaposvár
Amiért mindenki drukkolt, megtörtént: Törőcsik Mari visszajött, látott és győzött. A baj, hogy Anatolij Vasziljev kaposvári rendezése kapcsán más örömteli eseményről nemigen tudunk beszámolni. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.