Karsai György kiemeli, hogy a nemrég véglegesen felszámolt Pécsi Országos Színházi Találkozó egyik nagy vívmánya a találkozás volt: a magyar színházi szakma egy helyen, egy időben beszélgetett egymással. Gulyás Mártonnak, ha nem is Pécsen, de ismét sikerült leültetni a szakma egy töredékét. DARVAY BOTOND ÖSSZEFOGLALÓJA.
Február végén, mikor már búcsúzik a tél, de még nincs velünk a tavasz, e meteorológiai senkiföldjén jól esik olyan zenéket hallgatni, melyekben tűz a nap, lágyan tekergőző dallamok indái keltik dús délszaki burjánzás képzetét, fűszeres harmóniák árasztanak mediterrán illatokat. CSENGERY KRISTÓF ÍRÁSA.
Liszt és Szkrjabin nem találkozott a való életben. Amúgy sem konzultálhattak volna érdemben a zeneszerzés kérdéseiről, hiszen az előbbi meghalt, amikor az utóbbi még csak tizennegyedik évét taposta. Nemrég viszont összefutottak a Müpában – és feltűnően jól szót értettek. CSENGERY KRISTÓF KRITIKÁJA.
Május 23-án A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara Beethoven Missa Solemnisét szólaltatta meg a Müpában állandó karmestere, Kovács János vezényletével; a hangverseny négy énekszólistája Kriszta Kinga, Németh Judit, Horváth István és Rácz István volt. MALINA JÁNOS KRITIKÁJA.
Az elmúlt napokban Párizsra vetette vigyázó szemét a világ, november 24-én pedig a Zeneakadémia orgonája világított a francia trikolor színeiben. A Danubia a terrortámadás áldozatainak ajánlotta Könny című hangversenyét. CSABAI MÁTÉ CIKKE.
Úgy osztozott a Rádiózenekar szeptember 28-i koncertjének műsorán Haydn és Brahms, ahogyan a gumpendorfi Haydn-házon is: igen jól megfértek egymás mellett. MALINA JÁNOS KRITIKÁJA.
Nagy valószínűséggel a Nemzeti Filharmonikusok és Baráti Kristóf martonvásári Beethoven-estje volt az idei nyár legjobb koncertje. KOLOZSI LÁSZLÓ CIKKE.
Két nagy, színpadra szánt Bartók-művet láttunk-hallottunk a fesztivál harmadik napján: A kékszakállú herceg vára Mundruczó Kornél rendezésében, A csodálatos mandarin Kovács János dirigálásával került színre, immár szcenírozás nélkül. Két rész, két világ. CSONT ANDRÁS KRITIKÁJA.