Négy fiatal vajdasági színész – Béres Márta, Erdély Andrea, Mikes Imre Elek és Sirmer Zoltán – olyan, eredetileg vizsgának szánt előadásokkal mutatkoztak be Budapesten is, amelyeket maguk szerkesztettek és rendeztek. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház már többször bizonyította, hogy érvényesen nyúl avantgárd színpadi eszközökhöz. Ezúttal Tolnai Ottó szürreális világa ihletett térbeli installációba helyezett performanszt. SZ. DEME LÁSZLÓ KRITIKÁJA.
A katalán drámaíró, rendező, forgatókönyvíró, nemzetiszínház-igazgató darabjaihoz, bár tematikailag Pintert, Koltèst, Heiner Müllert idézik, azokénál jóval hagyományosabb formát választ. A kegyetlenség költészetét a hétköznapiságig és a jól-megcsináltságig banalizálja. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA.
Tárgyilagos, elfogulatlan, az érzelgősségtől mentes, szikárságában lírai tömörségű, redukált eszközeivel is rendkívül képszerű előadás a Turbo Paradiso, ám a jelzőket néhány kiló paradicsom képes annullálni. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA.
Négy, selyempizsamába, köntösbe, illetve hálóingbe öltözött fiatal fogad bennünket a szinte üres térben. Kedvesen a helyünkre kalauzolnak, hárman elvegyülnek köztünk, egyikük pedig leül a velünk szemben lévő székre. MIKLÓS MELÁNIA KRITIKÁJA.