Új fogalommal ismerkedünk, a tantermi színházéval, amelynek elterjedését egy magánalapítvány pályázata is igyekszik előmozdítani. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA.
A Kolibriben a Kalákával együtt énekelnek a pici gyerekek, a szüleik, a nagyszüleik. És ebben semmi meglepő nincs, hiszen így zajlik ez már több mint negyven éve. Befészkelték magukat a fülünkbe, a szívünkbe. TÓTH ÁGNES VERONIKA ÍRÁSA.
Mi vezet ahhoz, hogy egy tizennyolc éves fiatal eldobja magától az életet, s a halálba magával rántsa kedvesét is? Ezt nyomozza a bábokra és színészekre komponált, egyszerre szórakoztató és megrázó előadás. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
Az értő és érzékeny válogatásnak köszönhetően csecsemőszínháztól nevelési programokon át bábjátékig és probléma-darabokig sokféle előadást láthattak a kaposvári gyerekek és fiatalok, a hazai és külföldi szakemberek. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA.
Regényátdolgozás, népmese, Andersen-mű és ballada-kollázs. Egyik sem kifejezetten bábelőadás, de mindegyikben szerepelnek bábok. Melyikben hogyan? Ez itt a kérdés. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA.
Ötödik alkalommal lepik el válogatott gyerekelőadások a Marczibányi Téri Művelődési Központot. Tóth Miklós rendező 22 előadást válogatott a szemlére, s már az első napon karakteres produkciókat láthattunk hadrendbe állítva. SZ. DEME LÁSZLÓ BESZÁMOLÓJA.
Új kifejezést tanultam a Kolibriben. A Tündér Lalát a gyerekközönség hangos vissza-vissza üvöltéssel honorálta, majd rákezdték: „Elölről újra!” Tényleg jó előadás volt, bár Katkics Ilona filmje azért visszaköszöngetett párszor. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.