Vannak olyan filmek, amelyekre a legnagyobb jóindulattal sem találni mentséget. Amelyeket legszívesebben már a megtekintés után kiradíroznánk a fejünkből, ahogy a szerelmes emlékektől próbál megszabadulni Joel az Egy makulátlan elme ragyogásában. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez