Igazi presztízsfilm: az amerikai történelem feldolgozása, sztárok tömkelege, emelkedett hangulat, erkölcsi prédikációk és humor, nagy ív – az isten is az Oscar-gálára teremtette. És könnyen lehet, hogy a férfi mellékszereplők kategóriájában az esélyesek között is lesz. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
Papíron a 7500 sima zsánerfilmnek tűnhet – gépeltérítéssel, szélsőséges iszlamista terroristákkal, hős pilótával. A rendező, Patrick Vollrath a maga műfajában közhelyesnek mondható történethez azonban olyan filmnyelvet rendel, amely a moziját még hibái ellenére is egyedivé és emlékezetessé teszi. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Robert Rodriguez állítólag nem iszik alkoholt. Alig hihető állítás a 90-es évek függetlenfilmezésének új utat mutató, mocskos-karcos El mariachi rendezőjéről, ám a Sin City – Ölni tudnál érte után úgy gondolom, talán mégis lehet benne valami igazság. VÍZKELETI DÁNIEL KRITIKÁJA.
A harmincas színészgeneráció üdvöskéjét, Joseph Gordon-Levittet új szerepben üdvözölhetjük: Don Jon című filmjében nem csupán a főszerepet alakítja, de forgatókönyvíróként és rendezőként is bemutatkozik. Tulajdonképpen: sikerrel. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Az időutazós történetek paradoxon-jellegében éppen az a nagyszerű, hogy ezt a borzasztó káoszt, ezt a sok logikai buktatót minden rendező saját kedve szerint állíthatja rendszerbe. A Looper ezt a rendszert nem bonyolítja agyon, és ez így jó. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
A sötét lovag – Felemelkedés fő kérdése az volt: befejezi röptét végleg a denevér? A választ megkapjuk, de nem emiatt fogjuk szeretni Christopher Nolan Batman-trilógiájának záródarabját. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.