Furcsa előadás; amikor úgy érzem, megtaláltam a fogást rajta, mégiscsak kicsúszik a kezem közül. Lehet, hogy éppen ez a rendező szándéka? CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Pálfi Györgyöt hosszú ideje a legpechesebb magyar filmrendezőnek tartom, aki őrületes tehetsége ellenére nem tudja kifutni a formáját ebben a szerencsétlen országban, hiába ontja magából a szellemesebbnél szellemesebb filmterveket. BUJDOSÓ BORI KRITIKÁJA.
Szentségtelen és magasztos, profán és ironikus, civil és elemelt, szimpla és rétegzettebb jelek és történések mosódnak össze látszólag összefüggéstelenül, mégis sajátos megközelítésben, egyéni csomagolásban Molnár Csaba szólójában. KRÁLL CSABA ÍRÁSA.
Frenák Pál és Bozsik Yvette bemutatói akár egy kortárs művészeti fesztivál kiugró eseményei is lehetnének, ha nem lennék eleve zavarban a CAFe Budapest táncos profilját illetően és a premierek is többet nyújtanánk két mainstream alkotó biztonsági kűrjénél. KRÁLL CSABA KRITIKÁJA.
A NEXTFESZT második kiadása nem a nagy dobások fesztiválja, hanem a Trafó kicsi és még kisebb tereibe befészkelt kísérleti daraboké, ha szigorúan a tánc felől érkező alkotók premierjeit, és a már bemutatott, de csak ritkán elcsíphető produkciókat nézzük. KRÁLL CSABA ÖSSZEFOGLALÓJA.
A címet persze lopom, de hát tolvajtól lopni nem bűn, lépjünk is tovább a címproblémán. Frenák Pál új darabjában szinte minden tánccal kapcsolatos közhely előkerül: a tánc harc, ösztön, agresszió, öröm, szex, halál. Küzdelem a gravitáció ellen. Hogy történhet meg mégis, hogy a Lutte működik, mi több: nagyon jól működik? DOHY ANNA KRITIKÁJA.