Fordult a kocka: míg az Adriana Lecouvreur-nél a rendezői túlbuzgalom vegyített némi ürömöt majdnem felhőtlen örömünkbe, addig a Raoul Wallenberg budapesti napjait dramatizáló brémai előadásnál éppen a zenei megvalósítást éreztük bizonytalanabbnak a Cilea-operáéhoz képest. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.

Tovább a cikkhez