Ritkán van lehetőségünk egy koreográfiát egymás után négyszer megnézni. Az őszi fesztiválon a flamand Kris Verdonck épp erre ad alkalmat. Az I-II-III-IIII című előadás azonban szerencsére stabil építmény. Az ismétlődés nem az unalomnak, sokkal inkább az elmélyülésnek kedvez. MAUL ÁGNES KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez