Előfordul, hogy a kritikust a szakmai tudásnál-érdeklődésnél mélyebben érinti meg egy előadás; ilyenkor eldöntendő, hogy ellép-e a feladattól, vagy vállalja a személyes többlet-érintettséget, és éppen beleáll. Ez utóbbit választottam. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
A Terror című darabot három év alatt harmadszor mutatták be – még nem mondhatjuk, hogy végigsöpör az országon, de már nem kell bemutatnunk Ferdinand von Schirach sztárügyvédből lett forgatókönyv- és drámaíró pályáját és családfáját, a mű sztoriját sem. Mi lehet a darab hazai – és persze nemzetközi – sikerének a titka? Vagy rossz szóviccel: miért van a Terror a levegőben? PAPP TÍMEA KRITIKÁJA.
Tárgyalótermi drámának álcázott laboratóriumi kísérletet mutatott be a Katona József Színház. A látottak megerősítik azt a feltételezésünket, hogy vannak kérdések, amikre se igennel, se nemmel nem lehet jól válaszolni. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
A német sztárügyvéd túlértékelt kötete hétköznapi emberek nem mindennapi bűneseteit mutatja be. Írói bravúrról nem beszélhetünk, de szerencsére az alapanyag annyira izgalmas, hogy nehéz lenne elrontani. B. SIMON KRISZTIÁN CIKKE.