Az Artus új előadása a „zenét játszani” kifejezése köré gyűjti a zenére, mozgásra, zene és mozgás viszonyára, s nem utolsósorban a játék fogalmára vonatkozó kérdéseket. VARGA ANIKÓ KRITIKÁJA.
Az idei, sorban az ötödik, és ezúttal a nemrég befogadó hellyé alakult Bethlen Téri Színházban megrendezett Monotánc Fesztivál második és harmadik napján egy dologból jutott az elvárhatónál lényegesen kevesebb: táncból. MEGYERI LÉNA ÍRÁSA.
Mindig komoly fejtörést okoz megfelelő műfaj-kategóriát találni az Artusban készült előadásokhoz, ami azt jelzi, hogy a társulat – és a köré szerveződött alkotócsapat – sosem megszokásból, rutinból, bevált szisztémákat szidolozva alkot, hanem bátran nekimegy az ismeretlennek. KRÁLL CSABA ÍRÁSA.
A Kompánia új előadását nem Lukács László, a társulat vezetője, hanem a régi tag Debreczeni Márton rendezte. Újdonság az is, hogy a színházi nyelvvel kísérletező társulat ezúttal kiiktatta a szöveget eszköztárából… RÁDAI ANDREA KRITIKÁJA.
„Júlia felébred a kriptában, s a bontakozó őrület fátylán keresztül végignézi saját történetét.” A sejtelmes mondat a műsorfüzet tartalomismertetőjéből való – s noha a kezdő jelenet be is váltja a fenti ígéretet, tomboló őrületre, kriptahangulatra nem kell számítani. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.