Képei előtt az ember feszeng. Nem tudja, mit lát. Erőlteti agyát. Elkapja tekintetét. Aztán mégse. Úgy jár, mint Szabó Lőrinc Lócija csirkevágás közben: nézné is a véres jelenetet, de menekülne is előle. A magyar rendszerváltás utáni kor ”saját élője” Csurka Eszter. P. SZŰCS JULIANNA KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez