Hihetetlen könnyedség, koncentráció, professzionális összmunka, szemkápráztató látványorgia, és még valami: lassan bekúszó, alattomos unalom. Pedig olyan gyönyörű és hibátlan ez az előadás – talán éppen ez az oka a lankadó figyelemnek. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez