Létezik egy olyan rendezőtípus, amelynek gyarapodó számú képviselői mindig mindent jobban tudnak, mint maga mű alkotója. Sertepertélnek, zizegnek, és nem találják el a helyes arányt a jó, a kevésbé jó és a kimondottan zavaró ötletek között. Nekik úgynevezett víziójuk van, sajnos. CSONT ANDRÁS ÍRÁSA.
A MEGMENTŐ KÖZÉPSZER Wagner: Trisztán és Izolda / Budapesti Wagner-napok, 2010
Tovább a cikkhez