Ezekben a hónapokban úgy járják a világot, hogy bárhol lépnek fel, mindenütt kimondatlanul is csupa búcsúkoncertet adnak. A Hilliard Ensemble a Vigadóban. CSENGERY KRISTÓF KRITIKÁJA.
Ez a zenekar: Bécs. Bécs pedig az európai zene. Zubin Mehta és a Wiener Philharmoniker a Müpában. CSENGERY KRISTÓF KRITIKÁJA.
A fiatal Karosi Júlia Hidden Roots címmel külföldön frissen megjelent albumát mutatta be a Tavaszi Fesztivál egyik Bálna-beli koncertjén. Megvalósította vele a paradoxont: egyszerre újította meg stílusát és lépett közelebb gyökereihez. ZIPERNOVSZKY KORNÉL ÍRÁSA.
Az ember azt gondolná, hogy a világhírű brit bariton, Simon Keenlyside fellépése tömegeket vonz, a tomboló siker pedig borítékolható. RÁKAI ZSUZSANNA CIKKE.
A jól induló Budapesti Tavaszi Fesztiválnak további lendületet adott Makszim Vengerov és a Lengyel Kamarazenekar hangversenye a Zeneakadémián. A hatalmas érdeklődéssel kísért koncert ugyanis minden várakozást messze fölülmúlt. MALINA JÁNOS ÍRÁSA.
A megboldogult nyolcvanas évek egyetemi színpados nemzetközi pantomimtalálkozóin haladóbb szellemű előadásokat lehetett látni, mint a Pokoli bál. E megidézett korszak kulturális „terméke” – más vonatkozásban – Boris Eifman is, a Tavaszi Fesztivál idei „sztárvendége”. KRÁLL CSABA KRITIKÁJA.