Véletlenül tudom, hogy hol voltam 2005. június 6-án hétfő este. A Nemzeti Színházban ültem egy jótékony célú gálaesten. A címe: A Beregszászi Magyar Színházért. CSÁKI JUDIT NAPLÓJA.
Egy kis falu lakói hátukon egy koporsóval szédelegnek végig két órát és majdnem egy fél évszázadot. Közben életüket, épségüket kockáztatják a szokás, a hagyomány, saját értékrendjük érdekében. Értjük, megértjük őket, de közben érezzük, az igyekezetük hiábavaló, a múltat, bár lezáratlan, megváltoztatni nem lehet. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Prosperóból Prospera, púpos Caliban, megsokszorozott Ariel, papír, papír és papír, vártól idegen díszlet meg egyéb furcsaságok. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA.
A 2004-es (!) premier óta a beregszásziak Tóték-előadása mit sem veszített erejéből. Aki ismeri őket, nem lepődik meg az állításon: mára a produkció számos új ízzel és színnel gazdagodott. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Egy éve e hasábokon a Dóm téri játékok újszegedi kistestvérének célkitűzésein, az ottani program összeállítási szempontjain tűnődtünk. Az idei műsor mögött filozófiát kár keresgélni, hisz mindössze egyetlen előadás kedvéért nyitotta meg kapuit az egykori kertmozi. Megérte. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Két kakukktojással zárult a Gyermekszínházi Szemle – az első nem színház, bár gyermekeknek készült, a második színház, de nem gyerekeknek –, melyek a válogató nyitottságát és kíváncsiságát dicsérik. Színházterápia, kétszer. TÓTH ÁGNES VERONIKA BESZÁMOLÓJA.
A beregszásziak bemutatkozására megtelt a Thália Színház nézőtere. Az érdeklődés éppen úgy szólt a műnek és az 1958-ban Nobel-díjra jelölt, de a kitüntetést a szovjet hatalom nyomására át nem vevő szerzőjének, mint az együttesnek. Ám az előadás inkább a hatvanas évek egyik amatőr együttesének produkcióját idézte. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
Van némi pikantériája annak, hogy a Zsámbéki Színházi Bázis több év után ismét a Romtemplomnál tart előadást, miként annak is, hogy a híres műemlék melletti területen Boccaccio Dekameronjának egyes fejezetei kelnek életre. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
Már majd’ egy évtizede annak, hogy beregszászi társulata számára Vidnyánszky Attila megrendezte a Tragédiát. Nem egy kritika akadt, ami túl korainak találta a megmérettetést a sok fiatalból álló társulatnak. Azóta viszont sok minden változott Beregszászon, s végre ki kell mondanunk: a társulaton belül felnőtt a második generáció. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.