Mi is az, hogy „hatás”? – teszi fel a kérdést katalógusbéli írásának már a címében a kiállítás kurátora, Geskó Judit, de a tárlat megnyitása elött is több helyen hangsúlyozta, hogy nem hatástörténeti kiállítás készült. IBOS ÉVA KRIIKÁJA.
Ferkai András monográfiája a Napraforgó utcai modernista épületegyüttes történetét mutatja be. A tervek, dokumentumok és képek segítségével felidézi az építőket és építtetőket, az újfajta életmódot kínáló lakókörnyezet fogadtatását és utóéletét. VÁRADI ANDRÁS ISMERTETŐJE.
Az idei Budapest100 igazi nyertesei azon szerencsések voltak, akiknek az anyukája a Bauhaus korából származó épületben lakik. Az anyák napi ázós-fázós séta jó apropó arra, hogy a napjainkban méltatlanul alulértékelt modernizmus hagyatékán elmélkedjünk. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA.
Weininger Andor a Bauhaus Fun-departmentjének frontembere volt. Zenekar, színház, bábok, díszlet, jelmez és képzőművészet – a rendkívül sokoldalú művész egymaga megtestesítette mindazt, amiért annak idején az új művészeti mozgalom létrejött: az élet minden területét átható új esztétikát. A Magyar Nemzeti Galéria tárlatának fókuszában egy bizarr kompozíció, Weininger mechanikus színháza áll. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA.
A Kiscelli Múzeum a Design Hét alkalmából egy ikonikus Bauhaus lámpa ürügyén a „lámpaság” tág univerzumában tesz körutazást, mely a designtörténeti előzményektől a kortárs átiratokig számos állomáson repít keresztül a fény sebességével. ZÖLDI ANNA KRITIKÁJA.
Az új médiumok, a fotográfia és a film nyelvének elméleti és gyakorlati kidolgozása foglalkoztatta már kilencven évvel ezelőtt Moholy-Nagy Lászlót. Életművét a fény művészetét bemutató sorozatban Robert Capa, Kepes György és Munkácsi Márton után mutatja be a Ludwig Múzeum. SZILÁGYI ZSUZSA ÍRÁSA.
Szemafor, tigris, vasdaru, emelő. A Design Hét keretében életre kelt Moholy-Nagy László filmváza a Millenáris Teátrumban és a Mai Manó Házban. „A-u-t-o-m-a-t-i-k-u-s-a-n.” FÜRTH ESZTER ÍRÁSA.
A Bauhaus mozgalom számára a kocka jelentette az ideális formát – ennyit kapásból felidéz a művelt olvasó az 1919-1933-ig működő, látszólag gyökeresen új stílust meghonosító művészeti mozgalom kapcsán. ZÖLDI ANNA KRITIKÁJA.
Újlipótváros járókelők elől elzárt építészeti értékeit mutatja be az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény új tárlata. Egy fotókiállítás Újlipótváros Bauhaus lépcsőházairól – ezt az alcímet viseli a kiállítás, de ennél többre vállalkozott a rendező, Maczó Balázs. ZÖLDI ANNA KRITIKÁJA.
Nem lelkesedünk a lakótelepekért. A toronyházakért még kevésbé – legalábbis mai szemünkkel és mai igényeinkkel. Pedig ez is építészet: tervező- és alkotómunka, melynek egyik úttörője Forbát Alfréd volt. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.