A novemberben online megrendezett kolozsvári színházi megafesztivál, az Interferenciák zavarba ejtően széles kínálatából három olyan előadást választottam, amely az ismerőset más nézőpontból vizsgálta. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Alban Berg
MÍTOSZROMBOLÓK
KEVÉSSÉ HIÁNYZÓ LÁNCSZEMEK Hiányzó láncszemek – „Entartete Musik” / Holokauszt Emlékközpont
Rendkívül rokonszenves, de kissé maszatos koncepciójú a Bársony Péter brácsás és Korcsolán Orsolya hegedűművész által szerkesztett kamarazenei sorozat. CSONT ANDRÁS KRITIKÁJA.
JÉGHIDEG ANGYAL Alban Berg: Lulu / Salzburgi Ünnepi Játékok 2010
Vera Nemirova rendezése, a díszlettervező Daniel Richter hathatós közreműködésével, semmi mást nem tesz, mint a végletekig absztrahálja az opera történetét, szimbólumokkal zsúfolja tele a színpadot, és minden női empátiát megtagad Lulutól. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA.
PETER STEIN SZOMORÚ ESETE LULUVAL Alban Berg: Lulu / Wiener Festwochen 2010
„Ha egy színház nem eszmél rá a legjobb tradícióira, akkor elveszett.” A tételmondatot Peter Stein Lulu-rendezésének megtekintése után ki kell egészíteni: az még nem ment meg egy színházat, ha tisztában van a tradícióval. SZABÓ-SZÉKELY ÁRMIN KRITIKÁJA.
MINT KÉT NYITOTT BOROTVA Alban Berg: Wozzeck / Gerai Állami Színház, Miskolci Nemzetközi Operafesztivál 2009
A moszkvaiak Luluja után a másik nagy Berg-operát egy anyanyelvű társulat hozta el Miskolcra. És úgy is adták elő: anyanyelvi evidenciával és természetességgel. A fesztivál eddigi csúcspontját láttuk-hallottuk. CSONT ANDRÁS ÍRÁSA.
ÁLLATOK Alban Berg: Lulu / Moszkvai Helikon Színház, Miskolci Nemzetközi Operafesztivál 2009
Furcsa, szerfölött ellentmondásos előadást hoztak Miskolcra a moszkvai Helikon Színház művészei. Mert míg zeneileg inkább kudarcot vallottak, színházi értelemben roppant érdekes, erős rendezői és látványtervezői koncepcióról tanúskodó élményt adtak. CSONT ANDRÁS ÍRÁSA.