Ironikus távolságtartás, könnyed hang az élet súlyos kérdéseiről: betegségről, alkotásról, szerelemről és kudarcról, befejezetlenségről. Tatár Sándor költői nyelvében és humorában megmutatkoznak a nyugatos előképek és a kortárs párhuzamok. A kritikus mégis szigorúan ítélt. HUTVÁGNER ÉVA RECENZIÓJA.

Tovább a cikkhez