„Ne haragudjék, elöljáró úr, mi van több Budapesten, kupleráj vagy színészotthon?” – tette fel a kérdést Gobbi Hilda, amikor megjelent a kerületi elöljáróságon a Jászai Mari Színészotthon ötletével. Gobbi a fél életét és informális hatalmát arra használta fel, hogy a köz és rászoruló pályatársai érdekében hívjon életre intézményes megoldásokat. Tevékenyen részt vett a Nemzeti Színház újjáépítésének hosszúra nyúlt projektjében (a színház elkészültét sajnos már nem érhette meg), két színészotthont alapított rossz szociális helyzetben lévő, idős művészek számára – először a Jászai Mari Színészotthont, majd az Ódry Árpád Színészotthont –, Bajor Gizi tragikus halála után pedig megalapította a színésznő XII. kerületi villájában a Bajor Gizi Színészmúzeumot. De nem csak ezért nem mindegy, hogy mit kezd hagyatékával az, aki ma az övénél sokkal nagyobb hatalom birtokosa.

Színészotthonból színészház

A Magyar utcai Jászai Mari Színészotthon közel negyven évvel megalapítása után funkciót váltott: a nyolcvanas években színészház lett belőle fiatal, vidékről érkező színészek számára, majd később pályázat útján szociálisan rászoruló művészek igényelhettek benne szobát vagy apartmant. Hogy ki költözhet a házba, abba a rendszerváltás után a Kulturális Minisztériumnak, a MASZK Országos Színészegyesületnek és a SZIDOSZ-nak (Színházi Dolgozók Szakszervezete) volt beleszólása. Egészen két évvel ezelőttig, amikor a pandémia idején felújítás miatt ki kellett költözniük a lakóknak. Ekkortól fogva a házzal kapcsolatos döntések jogköre a Teátrumi Társasághoz került. A Teátrumi Társaság célja az volt, hogy visszaállítsa az intézmény korábbi funkcióját, és elsősorban pályakezdő művészeknek biztosítson elérhető áron lakhatást, ugyanakkor a kiírásban az szerepelt, hogy pályázatot bárki beadhat, aki „rendszeres színházművészeti tevékenységre irányuló szerződéssel bíró művész, művészeti dolgozó, aki valamelyik budapesti székhelyű vagy budapesti játszóhellyel rendelkező színházzal jogviszonyt létesített”, és aki nem rendelkezik Budapesten vagy Pest megye területén lakóingatlannal. Tehát a ház továbbra is nyitott kapukkal várta a rossz szociális helyzetben lévő művészeket. A szobák vagy kisebb apartmanok ára mérettől függően alakult havi 48.365 és 77.180 forint között. A kiírás szerint 1+1 évre lehetett elnyerni a lakást, ami azt jelentette, hogy egy év határozott idejű szerződés után lehetőség nyílt volna egy évvel meghosszabbítani, abban az esetben, ha a bérlő minden fizetési kötelezettségnek határidőn belül eleget tesz, és ha nem merül fel panasz a lakóegység használatával kapcsolatban. A hosszabbítás ezen kívül a jogviszony további igazolásához volt kötve.

És akkor jött a Nemzeti Színház

2023 júniusának végén a Jászai Mari Színészház bérlői levelet kaptak a Teátrumi Társaságtól, miszerint a társaság megszűnt fenntartónak lenni, és úgy tudják, az új fenntartó, a Nemzeti Színház nem óhajt szerződést hosszabbítani a jelenlegi lakókkal. Ez összesen kilenc lakóra vonatkozott, a többi ugyancsak a házban élő, az ukrán háború elől idemenekült, beregszászi művészre és családjukra nem, ők továbbra is térítésmentesen lakhattak a házban. Az új fenntartó, a Nemzeti Színház nem kommunikált a lakókkal egészen július 26-ig, amikor arról tájékoztatta őket, hogy augusztus végével ki kell költözniük a házból. Akkoriban több lakó is megpróbálta telefonon felhívni Vidnyánszky Attilát, aki azt kérte tőlük, hogy telefonáljanak egy másik időpontban, ám a megbeszélt időpontban nem vette fel a telefont. Küldött ellenben a Nemzeti Színház augusztus 23-án egy levelet, amiben a következő volt olvasható:

Tisztelt Lakók!
Több alkalommal tájékoztattuk már Önöket arról, hogy a határozott idejű bérleti szerződésük 2023. augusztus 31. napján lejár.
A bérleti szerződés értelmében a határozott idő elteltével a bérlő köteles külön felszólítás nélkül elhagyni a Színészházat, személyes ingóságait és használati tárgyait pedig elszállítani. A bérlő a bérbeadó részéről további elhelyezésre nem tarthat igényt.
Amennyiben a bérlő kiköltözési kötelezettségét határidőben nem teljesíti, vele szemben a rosszhiszemű jogcím nélküli birtoklásra irányadó szabályok alkalmazandók. Ez azt jelenti, hogy a vagyonkezelő, jelen esetben a Nemzeti Színház, mint az ingatlan jogszerű birtokosa, lakáskiürítési pert kezdeményezhet a jogcím nélküli ingatlanhasználóval szemben.
Tájékoztatjuk Önöket továbbá, hogy 2023. szeptember 1-jén lecserélésre kerül a Jászai Mari Színészház bejárati ajtajának zárja, onnantól kezdve a bejárás a továbbiakban nem lehetséges azon lakók számára, akiknek megszűnt a határozott idejű bérleti szerződésük.
A lakásokat ugyanebben az időben festeni fogják és rágcsálóirtást is tervezünk, tehát a bent maradt ingóságokért, személyes használati tárgyakért nem tudunk felelősséget vállalni.
Kérem, hogy aki még nem tette meg a szükséges lépéseket a kiköltözés érdekében, az haladéktalanul intézkedjen, mert a Nemzeti Színház a szerződés lejártát követően a további lakhatást nem tudja biztosítani.
Kérem továbbá, hogy a kiköltözésig rendezzék az esetlegesen fennálló bérletidíj-tartozásaikat.
Megértésüket köszönöm.

Gobbi Hilda és Kende Paula az Ódry Árpád Színészotthon karácsonyi ünnepségén. Fotó: Sándor György, Fortepan

Jogszerű vagy jogszerűtlen?

A Nemzeti Színház eljárásmódja legalábbis felvet kérdéseket a jogszerűséggel kapcsolatban. Egyrészt azért, mert a szerződéshosszabbítás feltételei (a bérleti szerződés és a pályázati kiírás alapján) értelmezhetők úgy is, hogy abban az esetben, ha meghatározott feltételek teljesülnek, a bérbeadónak meg kell hosszabbítania a szerződést. A Nemzeti Színház ugyanakkor természetesen arra hivatkozik, hogy a szerződést nem ő, hanem a korábbi bérbeadó kötötte a bérlőkkel, aminek külön pikantériája, hogy a Teátrumi Társaság vezetőjeként azt a szerződést is Vidnyánszky Attila írta alá.

Érdekes kérdés továbbá, hogy a bérleti szerződést a lakók miért a Teátrumi Társasággal kötötték, amikor a ház nem volt soha a Társaság tulajdona, a házat a tulajdoni lap szerint 2021 óta az OMSZI Intézményfenntartó Közhasznú Nonprofit Kft. birtokolta egészen 2023 augusztusáig, amikor is átkerült a Nemzeti Színház tulajdonába. A kérdéssel megkerestük a felszámolás alatt lévő OMSZI jelenlegi gazdasági igazgatóját, Török Balázst, aki nem tudott válasszal szolgálni, elmondása szerint azért nem, mert a megállapodás a Teátrumi Társaság és az OMSZI között még azelőtt köttetett, hogy ő a cég gazdasági igazgatójává vált volna.

Problémás ezenkívül a Nemzeti Színház zárcserével való fenyegetőzése is, hiszen a zárcsere jogszerűtlen, magánlaksértésnek is minősülhet, a jogvitát ugyanis minden esetben a bíróságnak kell eldöntenie.

Mi lett a lakókkal, mi lesz a házzal?

Augusztus során a Mihályi Győző által vezetett szakszervezet (SZIDOSZ) a lakók mellé állt, tárgyalásba kezdett Vidnyánszky Attilával. Az egyeztetések során annyit sikerült elérniük, hogy a lakók egy hónappal tovább maradhattak a színészházban. Ez azonban nem mindannyiukra vonatkozott, csak arra a négy emberre, aki szakszervezeti tag volt.

„Olyanok voltunk, mint kilenc darab szék, akiket éppen leselejteztek – e-mailekben és határozatokban kommunikált velünk mindenki. Augusztus végén még nem tudtam, hova megyek lakni, hogy miből fizetem ki a bérleti díjat, ismerve a jelenlegi albérleti árakat. Szerencsére az én helyzetem mostanra megoldódott” – mondja az egyik volt lakó, aki neve elhallgatását kérte. Mikor arról kérdezem, mi lett a többiekkel, a következőt válaszolja: „Van, aki elment egy ismerőséhez lakni, ott tud maradni három-négy hónapot, aztán nem tudja, hogy a későbbiekben mi lesz vele. Van, aki szobát bérel valahol.”

Jogszerűtlen fenyegetés ide vagy oda, zárcserére végül nem került sor, hiszen az összes lakó szó nélkül kiköltözött. Mikor arról kérdezem az egyik volt bérlőt, hogy miért nem akartak bírósághoz fordulni a problémával, a következőt mondja: „Ki akar ilyen légkörben létezni? Az emberek úgy vannak vele, ha itt már nem lehet jó, inkább elmenekülnek ebből a helyzetből.”

Azt a kérdést már csak én teszem hozzá halkan a fentiekhez, hogy vajon ki akar pereskedni a Nemzeti Színházzal, és igazgatójával, Vidnyánszky Attilával, aki köztudottan egy személyben dönt (pár kivételtől eltekintve) a komplett magyar színházi élet alakulásáról? Ez a szöveg például azért most jelenik meg, mert a kegy, amit Vidnyánszky gyakorolt az egy hónapos hosszabbítással a szakszervezeti tagok részére, természetesen nem írásban történt, és cikkemmel nem akartam számukra problémás helyzetet teremteni.

És hogy mi lesz a Jászai Mari Színészház sorsa? Hogy színészotthon lesz vagy kupleráj? Erről egyelőre nincsenek információink. Levélben kérdeztem meg Vidnyánszky Attilát, aki a következő, viszonylag szűkszavú választ adta: „Kezdetnek felújítjuk a Jászai Mari Színészházat. Már volt egy egyeztetés Hegedűs D. Gézával és Mihályi Győzővel a további működés elveiről.”

A cikk megírásához a jogi segítséget köszönöm szépen az Utcajogász Egyesületnek!

A kiemelt kép forrása: Fortepan, Hunyady József fotója Gobbi Hildáról.