A Kállai-vonósnégyes koncertje
2019.10.27.

Figyelemreméltó hangversenyt adott a Kállai-vonósnégyes október 18-án a Zeneakadémia Solti György-termében. Szokásuk szerint igen magvas, tartalmas műsort játszottak, amely két vonósnégyes mellett egy zongoraötösből állt; utóbbiban Balog József volt a partnerük. MALINA JÁNOS KRITIKÁJA.

Mindhárom darab – Bartók 2. vonósnégyese, Beethoven op. 95-ös f-moll kvartettje és Brahms op. 34-es f-moll zongoraötöse – szerzője életének negyedik évtizedében (tehát 30 és 40 éves kora között) született, és sok olyan új zeneszerzői megoldást tartalmaz, amely azután a későbbi/kései művekben nyeri el végső, letisztult alakját (jóllehet a Brahms-kvintettről sokan úgy tartják, hogy szerzője a későbbi kamarazene-remekek sorával sem tudta túlszárnyalni). A Kállai-vonósnégyes [tagjai: Kállai Ernő, Szajkó Géza (hegedű), Dráfi Kálmán (brácsa), Balázs István (cselló)] tehát nem riad vissza a stiláris forrongást tükröző, komplex daraboktól, s persze a drámai vagy tragikus hangvétel túlsúlyától sem. A 2. vonósnégyes a jellegzetes bartóki lassú zárótételek egyik korai példája; ez s a másik két mű f-moll hangneme is előre jelezte, hogy ez a koncert nem fog bővelkedni felszabadult, gondtalan dúr-karakterekben. Hiszen a Beethoven-kvartettnek még a Scherzo funkciójú tétele is „serioso” játszandó, s a Brahms-mű lovasgalopp-scherzója is ugyancsak baljós és nyugtalanító.
 
Kállai-vonósnégyes
Kállai-vonósnégyes
A Kállai-vonósnégyes a Bartók-kvartett mindvégig átgondolt, kontrollált, igényes előadásával, illetve tulajdonképpen már a mű első tételében elsőrangú és jelentős együttesként mutatkozott be. Rögtön felismerhettük fő erényeiket: a technikai-intonációs biztonságot, a tutti-szakaszok összecsiszolt, jellegzetesen sötét tónusú hangzását, a szépen formált szólókat, s mindenekelőtt az egymásra figyelés koncentráltságát, a részletek gondos kidolgozottságát. Emellett előadásukban azonnal megszületett a Bartók-nyitótétel atmoszférája, magas érzelmi hőfoka, érvényesült a zene beszédes-eseménydús természete. Kitűnő volt a gyors tétel építkezése, a szuggesztív tetőpont és az azt követő lenyugvás is. A legmélyebb benyomást viszont a Lento zárótételben, előadásuk nemes líraiságával, nyugalmával és tisztaságával keltették.
 
A Beethoven-kvartett kezdőpillanatában kissé zavaró volt a kezdő gyors doppelschlag-hangcsoport bizonyos fokig elnagyolt jellege: ez tulajdonképpen kiírt díszítés, de attól még nagyon is pregnáns. A probléma talán összefüggött a tempóválasztással is, amely valóban „Allegro con brio” volt, feltartóztathatatlan és sodró lendületű: ha az összemosottabb kezdőfigura ennek volt az ára, akkor az végeredményben megérte. S a tétel előadását nem csak a lendület jellemezte: a zenei szövet ebben a tempóban is áttetsző maradt, a gesztusok pedig beszédesek voltak, nem váltak mechanikussá. Emellett pedig felfigyelhettünk Kállai Ernő nagyszerű hegedűs-kvalitásaira, magas regiszterben is karcsú, hajlékony, kristálytiszta szólóira. Egyszerre laza és tökéletesen kontrollált hegedülése a vonósnégyes-társaság egyik legnagyobb értéke.
 
Balog József
Balog József
A lassú tétel funkcióját ellátó Allegretto ma non troppo tétel ismét sajátos tempóválasztást hozott: inkább Andante con motónak érzékelhettük. Ezt a lassabb, nyugalmat sugárzó tempót azonban remekül, atmoszférateremtő erővel tudták kitölteni. A következő Allegro assaiban pedig össze tudták egyeztetni a Beethoven által megkívánt komolyságot a robbanékonysággal és az éles színekkel. A biztos kézzel felépített zárótételből a tündértánc-karakterrel megszólaltatott kóda, a koncert kevés napfényes pillanatának egyike volt különösen emlékezetes.
 
A Brahms-kvintettben, Balog József egyéniségének súlyával is gazdagodva, mintha a koncert minden addigi jellegzetessége, a komolyság, drámai erő, igényes és koncentrált összjáték, még magasabb szinten manifesztálódott volna egy különlegesen szerencsés órában született, fiatalos energiájú és mégis tragikus összhatású remekmű méltó megszólaltatása érdekében. Anélkül, hogy belevesznék a részletekbe: ez az előadás valóban méltó volt a darabhoz és a korábban hallottakhoz egyaránt. Különleges új minőségként érzékelhettük továbbá a vonóscsoport és a billentyűs szólista egymás iránti erős affinitását, zenei attitűdjük közeli rokonságát, az összhatás tökéletes homogeneitását.
 
Összefoglalóan azt mondhatjuk: ezen az estén két ragyogó kamarazenész-szólistát hallhattunk kitűnő vonós kamarazenész partnereikkel, igényesen, elmélyült munkával kidolgozott, ihletett produkciók előadóiként.
Szerző: Malina János
Helyszín:  Solti Terem, Zeneakadémia,  Időpont:  2019. október 18.