Lóverseny

Játéktörténetet vagy játékosnak látszó történelemnézetet kapunk a Szórakaténusz Játékmúzeum legújabb, a táblás játékok eredetét és őstörténetét elénk táró kiállításán? Az előbbi a cél, de az utóbbi is kikerekedik belőle, amit persze még nem a ma már póriasnak hallatszó „Libajáték”- vitrinnél észlelünk. Itt legfeljebb csak az jut eszünkbe, hogy milyen ciki lenne így hívni ma egy társasjátékot, de 1940-ben még egyáltalán nem volt az, s a gyerekek is tudták, hogy van különbség a szárnyasok között.

Törpék tánca

Viszont néhány lépéssel odébb alaposan utána kell nézni az évszámnak, mert bár nem esne jól, de nem is lepődnénk meg azon, ha a „Szerezzük vissza Nagy Magyarországot!” alcímű „Honfoglalás” társasjáték friss gyártású lenne. Érdekes módon az 1925-ös dátum nem hoz megkönnyebbülést, csak borzongást, amit az idő kerekével való köznapi találkozás okoz. Ez egyébként egy olyan játék, amihez történelmi festményeket ábrázoló kártyák tartoznak, s a Zách Feliciántól Horthy Miklósig tartó képsor láttán az ember újra elmélázhat mű és befogadó önkényes viszonyán.

Mivel a kiállítás sem időrendet követ, mi is ugrálunk múltból jelenbe: nem akarván hinni a szemünknek, hogy az „Európa Ifjú polgára” szószerkezet 2001-ben pattant ki valaki fejéből, valószínűleg hosszan tartó ötlethiány után az úttörőnyakkendős múltból előhalászva. A startpont Magyarország, az a cél, hogy a játékosok mielőbb eljussanak Brüsszelbe, az nyer, aki először ér oda. Hát nem nagyszerű?

Süssél, főzzél

És az is maga a történelem, hogy a gyorsan váltakozó évtizedekben hogyan nevelnek az életre a társas játékok! 1940-ben, amikor a pártában maradt lányokat még senki sem hívta szinglinek, alkottak egy „Zsuzsa hozománya, babalakodalom a gyermekszobában” nevű játékot, amiben a stafírungot kellett minél hamarabb összeszedni. Az ördög persze itt is a részletekben lakozik, a 26. mezőn például egy pár neccharisnyát lehetett beszerezni. Úgy látszik, ez az év még nem bírta maga mögé gyűrni a dekadencia buja világát, de ’59-re végre átnevelődött a nőtársadalom. „Süssél, főzzél” – ez az új eszmény, mehettek a lányok vásárolni, a Földműves Szövetkezetbe zsírért, lisztért, ecetért, a Kossuth T.Sz.Cs-be gyümölcsért, zöldségért. Hol vannak már a boldog ’30-as évek, amikor „A törpék tánca” nem más, mint új, mulatságos rulettjáték!

Úgy emlékszem, a társasjátékok leírása mindig azzal kezdődik, hogy megszabják a létszámot. Hát nem sokkal kézenfekvőbb a „Lóverseny” kísérőszövege: „Ezen közkedvelt játékban annyi játékos vehet részt, ahány ló a játékhoz rendelve van”?

Európa ifjú polgára (Fotók: Szórakaténusz Játékmúzeum)

De most legyen elég ennyi, mert nem lesz érdekes a kiállítás, amit Váczi Mária, a Szórakaténusz munkatársa állított össze! Ritka muzeológiai ág a játéktörténészé, de Kecskeméten szinte mindent tudnak, amit a játékokról lehet, s a feldolgozott gyűjteményt – melyből az igen gazdag és tartalmas állandó kiállítás is megtekinthető – formás, tematikus kötetekben a nagyközönség számára is hozzáférhetővé teszik. A legfrissebb negyedik éppen ehhez a kiállításhoz kapcsolódik, szerzője a tárlat kiötlője, sorozatszerkesztője Kalmár Ágnes művészettörténész, az intézmény igazgatója.