Kurtág György

A „Bordal a Föld nyomorúságáról” mottójú fesztivál legtöbb eseményét az utolsó előtti nap, augusztus 2., szombat sűrítette magába. A rendkívül gyorsan a magyar kortárs zene fontos eseményévé avanzsáló, ugyanakkor elbűvölően laza és meghitt RONDINO fesztivál (a templomba nemigen férnek be száznál többen) aznapi első hangversenyét a Klukon Edit–Ránki Dezső házaspár adta. A műsor első felét, egy elmaradt ősbemutatót helyettesítendő, Kurtág György két, Bach-korálfeldolgozásokból készített négykezes átirata alkotta. A nagyszabású második tételt, amely az „Aus tiefer Noth schrei’ ich zu dir” korált, megrendítően szép, a mélységtől a magasságig vezető utat valóban végigjáró előadásban hallottuk – közben volt időnk eltűnődni, hány kézen, hány művész szívén és elméjén át jutott el hozzánk a zenei és hitbéli esszencia az evangélikus néplélektől Bachon át Kurtágig és tovább, Ránki Dezsőig és Klukon Editig.

Klukon Edit és Ránki Dezső

A hangverseny második felét és fő műsorszámát Liszt csodálatos vallási festménysorozata, a Via Crucis alkotta, egy olyan mű, amely szervesen kapcsolódott Bach személyéhez és a vallási tartalomhoz is. Ugyanakkor törés nélkül illeszkedik ez a rendkívül fontos kompozíció egy kortárs zenei fesztivál programjába is, mert ez a komponistaként a virtuóz-külsőséges elemektől immár teljesen elzárkózó, egyszersmind pedig zenei eszközökben, zenei gondolkodásban merészen és zseniálisan új csapásokat törő öreg Lisztnek az utókorra, ezen belül Bartókra legnagyobb hatást gyakorló műve. A keresztút állomásait követő, s így passiónak tekinthető, 14 tételes sorozat misztikumát, sallangtalanságát és expresszivitását, egyszóval zenei gazdagságát az előadók – a hangszer kisebb tökéletlenségeit feledtetve – párját ritkító koncentrációval, értéssel és expresszivitással tolmácsolták. A rendkívüli mű, a rendkívüli helyszín és előadók ritka együttállása különlegesen szép zenei élménnyel szolgált a hangverseny közönségének.

De nem volt megállás. Este 10-kor már egy gyökeresen különböző zenei világ várta az időközben egy kis szentgyörgyhegyivel megkínált közönséget ugyanazon a helyszínen. A műsor Gadó Gábor kompozícióit hirdette. A Franciaországban (s újabban Hegymagason is) élő elismert dzsesszgitáros negyedmagával, Klenyán Csabával (klarinét), Rozmán Lajossal (basszusklarinét, klarinét) és Stankovszky Endrével (cselló), mint a RONDINO együttes tagjaival lépett a közönség elé. Gadó zenedarabjai roppant szuggesztív és semmi mással össze nem téveszthető alkotások. Expresszív harmóniáik, sokszor igen bonyolult ritmikájuk, tág érzelmi és karakterskálájuk egyértelműen az ún. „kortárs zene” kategóriájába sorolják, bármit jelentsen is az; ugyanakkor a mindegyik szólóhangszernek, de elsősorban mégis az elektromos gitárnak kijutó számos szóló, továbbá magának a gitárnak a hangzása mégis jelenvalóvá a dzsessz világát is.

Gadó Gábor

Mindenképpen merész vállalkozásról van szó, hiszen az erősítés nélküli hangszerek, különösen a cselló, hátrányos helyzetből veszik fel a küzdelmet az erősített gitárral. De aztán mégis minden rendben van, mert Gadó egészen pontosan tudja, hogy mit akar. Bár ő maga szinte mindvégig fejből játszik, a zenei folyamat egészen pontosan meg van komponálva, és nemcsak fölényes kompozíciós tudásról, de óriási kreatív fantáziáról, ugyanakkor pedig ízlésről és önmérsékletről is tanúskodik; a nyolc elhangzott darab közül két hasonlót sem találunk. Gadó hangszerével teljesen egybeolvadó, virtuóz és ellenállhatatlan hangszerjátékos. Ezt persze a két klarinétosról is tudjuk, ezért figyelmünket inkább az együttes játék intenzitása és tökélye foglalja le. Az igazi meglepetés a fiatal csellista, aki mosolygósan és fölényes biztonsággal olvad az együttesbe vagy szólózik, különböző halálugrásokat abszolválva.

A gratulálók csoportjában elkapom a nagyszerű zongorista ajánlkozását egy elkövetkezendő Gadó-koncertre. Hát ezt tökéletesen meg tudom érteni.