Törékeny természet – Herend kincsei / Természettudományi Múzeum
2015.07.29.

Amióta celebesedett, vagyis hungarikummá misztifikálódott a herendi porcelán, sok kiállítást rendeznek belőle országszerte, ám ezek vagy leragadnak a gyár- és gyártástörténet lohasztó kronológiájánál, vagy minden rendszer nélkül összepakolják, ami kéznél van. A Természettudományi Múzeum viszont most előrukkolt a lehető legérdekesebb, legokosabb és leglebilincselőbb megoldással. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.


Óriási szerencse, hogy a Természettudományi Múzeumnak eszébe jutott bemutatni a herendi porcelánt, és hogy abszolúte magukból indultak ki, abból, amihez a legjobban értenek: zoológiából, botanikából, ornitológiából. Leolvasták és csoportosították a porcelántárgyak mintáit, megkeresték az eredetüket, vagyis a létező modelleket, összepárosították a valót a festett képpel, s végül lenyűgöző ötletességgel és rendszerességgel feltálalták nekünk.

Nem nyúltak bele a más szakmájába, itt nincs se Böttger (a porcelán feltalálója), se Erős Ágost (aki szegény Böttgerből ki akarta vasalni az aranycsinálást, így az szorongatottságában végül előállt a porcelánnal). Jó, Fischer Mór (Herend felvirágoztatója) egy kicsit van, meg gyár és gyártás is, de csak épphogy, különben is a tárlat végén szerényen, amikor lelkesültségünkben még ennek áttekintése sem okoz gondot.

Egyébként nem könnyű élvezetes tárlatot kreálni a porcelánból, mert tényleg nem nehéz árubemutatóvá tenni. Ahol mit is nézzünk? Esetleg a formákat? Na, az pont nem hungarikum, mivel a porcelán műfajban már meglehetősen régen kialakult egy világstílus (a megállapítás Judith S. Schwarztól, a New York-i Art University professzorától származik), a porcelánformák az egész világon nagyon hasonlítanak egymásra. Schrammel Imre (aki elég alaposan ért mindenhez, ami a kerámiához tartozik), még azzal a gondolattal is eljátszott, hogy ha például helyet cserélne egy meisseni és egy herendi tárgy mintázata, valószínűleg senki sem venné észre. 

Fotók: Ibos Éva
Fotók: Ibos Éva
Bármelyik nagy múltú műhelyre is gondolunk, szinte biztos, hogy egy barokkos edényforma jelenik meg a képzeletünkben, mert bármily tehetséggel küzdenek a kortárs iparművészek a porcelán modernizálásért, a barokkos bravúr újra és újra felülkerekedik, hiszen a finom, kézimunkával előállított, vékony falú porcelán státusza mindig az marad, ami volt, a gazdagság és az előkelőség kifinomult eleganciájának a szimbóluma. 

A Törékeny természet – Herend kincsei című tárlat azonban nem erről szól, sőt, annak ellenére, hogy impozáns és reprezentatív darabok is állnak a vitrinekben (a plusz extra adag Viktória-mintás kollekcióról nem is beszélve) a koncepciónak hála, minden más jobban érdekel bennünket a kiállításban, mint a porcelán rangjelző mivolta. Ugyanis a bemutató kizárólag a decorumra fókuszál, amiből összesen mintegy négyezer gyűlt össze Herenden az idők során. A kiállítótérben persze nem érünk rá azzal foglalkozni, hogy itt vajon hány van, mert hamarosan rabul ejtenek a főszereplők, elsőként a madarak: a vörösbegy, a széncinege, az őszapó. Persze, a porcelánokon nem mindig kapunk hű portrét róluk, mert alakjukba fantáziaelemek is vegyülnek, de átírt képük mellett rögtön szemlézhetjük az eredeti példányokat is, mert a múzeum, saját profiljának megfelelően, természettani példákkal párosítja a motívumokat. A virágos fejezetet például unikumnak számító herbáriumok, és Csapody Vera tűpontos botanikai akvarelljei egészítik ki (tudták, hogy a botanikát scientia amabilis-nek is nevezték, vagyis szeretetreméltó tudománynak?), de a megfelelő kollekcióknál beköszönnek a gombák, vízi lények, pillangók és a rovarok is, akikről a porcelánrajongó álmában sem gondolná, hogy körülbelül egymillió fajuk zümmög szerte a világban, s ők teszik ki a teljes állatvilág több, mint felét. Még az állatfigurákat tartalmazó vitrinekbe is más szemmel kukkantunk bele, miután megnézegettük a pillangó-leporellót, vagy Frivaldszy Imre első magyar állatföldrajzi munkáját a 19. századból, aki – többek között - zoológiai nyelvújítóként magyar neveket adott az állatfajoknak. Mindez a tudás igen könnyen szerezhető meg, mert a világos, hétköznapi fogyasztásra fogalmazott feliratok adathalmaz helyett a praktikus tudnivalókra szorítkoznak.

Bevallom, eddig még soha nem voltam képes arra, hogy lankadatlan figyelemmel és érdeklődéssel nézegessek sorozatban több száz porcelánt, de most, hogy a jellegzetes szórt díszítményeket évszámok és gyártási adatok helyett a Bakony flórájával és faunájával kellett összevetnem, a kiállítás feltérképezése egy kalandtúrával vetekedett. 
 
A kiállítás 2015. szeptember 14-ig látogatható. 

Szerző: Ibos Éva