 Be Schwarzenegger! |
Láthatunk piciny halakat, óriási botsáskát, szarvasbogarat, krokodilszerű szörnyet, tücsköket, szürreális rovarlényeket, továbbá amorf, a természet és a technika ötvözéséből született „bio-konstrukciókat”, szárnyas rakétát, lábasfejűeket, repkedő ufókat, drótszerű sárkányokat.
A kiállított műveken feltűnő meghökkentő állatkert lakóinak ábrázolása illeszkedik abba a művészi kézjegybe, mely Rácmolnár Sándor művészetét egyedivé teszi. Korábbi grafikáiban, rajzaiban és (feleségével, Hetényi Judittal közösen készített) falvédőiben tetten érhető a vizuális közhelyek ironikus kifordítása, a fogyasztói társadalom emblémáinak gunyoros felhasználása, a tömegkultúra elemeinek humoros átírása, továbbá a giccses közhelyek annektálása – álnaivan brutális és gyerekes stílusban előadva. A kilencvenes évek elején készült műveiben olyan hősök jelennek meg, mint Old Shatterhand és Winnetou, a túlzásba vitt szteroid-bevitel miatt éppen szétrobbanni készülő híres izompacsirta (Be Schwarzenegger!), egy harcoló zombi, vagy éppen egy, a Coca Cola fogyasztásától fitt házaspár. Rácmolnár számára kiindulópont lehet a reklám, a szexhirdetések (Call me now sorozat, 2000), s felhasználható és a beemelhető a műbe a képregények szövegdoboza, a buborék is.
 Guinness Record Mitológia |
Az értelmetlen világrekordok feldolgozása 1999-től foglalkoztatja (Guiness Record Mitológia ciklus); a téma lehet tücsökköpő verseny, vagy a legtöbb mássalhangzót tartalmazó szó (Gvprtskvnis), egy lehidaló nő, testén masírozó skorpiókkal és egy véres könnyeket hullató szenttel. A képeken feltűnő feliratok a csúcsteljesítményeket megörökítő festményeken egyre olvashatatlanabbá válnak, a talányos jeleneteket kalligrafikus módon ölelik körül. A 2001-től készülő, a számítógépes karakterkészletet felhasználó Dingbats sorozat művein, a műanyag lemezre nyomott szitanyomatokon viszont ellentétes tendencia figyelhető meg; a képeken feltűnő ismert szövegek mellett (például I put on spell on you) képzőművész elődök (Bonnard, Braque, Matisse és Duchamp) komputerrel létrehozott aláírásai jelennek meg. A dingbats karakterkészlet segítségével különböző jelcsoportokat lehet generálni, de az így felhasznált motívumok (például egyiptomi hieroglifák, indián népművészeti motívumok, különböző díszítő elemek) szemiotikai mezője a nullához közelít, az eredeti szimbólumok kiüresednek, nem többek, mint jelentésnélküli grafikai jelek. A művészet nagyjainak szignói sem mások, mint a semmibe vezető utalások – a számítógépen bárki által létrehozható mesterséges valóság-szegmensek korában nincs szükség művészettörténeti ismeretekre.
 Call me now! |
A hagyomány levedlett bőr, a megszokott művészi médiumok (például a festészet) eltűntek a süllyesztőben. A helyükbe lépő új médiumok (azaz vizuális közvetítők) – s erre utal a kiállítás címe is – azonosak a piktogramokkal, a grafikai szimbólumokkal, vagy a művész által használt régi és új figurákkal (nyuszi és repülő, halálfej és sárkány), betűtípusokkal (elsősorban az arab karakterekkel), színeváltozásuk pedig az eredeti jelentés elvesztését, átalakulását jelenti. Míg azonban a korábbi műveken Rácmolnár a kisajátított és új kontextusba helyezett elemekből valamiféle jeleneteket állított össze, addig a 2006-ban készített szitanyomatok és metál-printek világa egyre kuszább lesz. A néhol a horror vacui elvnek engedelmeskedő, a létező valóságtól teljesen elváló képek önnön motívumaik lehetséges kapcsolatait szaporítják, s bár fellép a virtuális képporondra a 2004-es műveken már felbukkanó, kicsit szomorkás, Ray Johnson állatkájára emlékeztető, de repülőgép-testtel rendelkező nyuszi fej, mindez nem tűnik többnek, mint a díszítőelemek túlhabzott alkalmazásának. A túlburjánzó ornamentika elválik a korábban még reflexióként felhasznált valóságtól, s a képeken felbukkanó koponyák játékossága, illetve a kompozíciókat uraló humoros és kedves hangulat sem ad az elmúláshoz kapcsolódó jelentéstöbbletet e munkáknak; marad az apró részletek talányos összefonódása.
 Navigation |
A kiállításhoz kapcsolódó, barátságos árú angol és magyar nyelvű kiadvány – amely egyben a Ráday Galéria Mai magyar képzőművészet című sorozatának harmadik kötete –, több mint hetven reprodukciót tartalmaz, de sajnos, nem alkalmas az elmélyültebb és gyakori forgatásra: a ragasztás elválik, a lapok kiesnek. S a skorpiók, bölények és a vigyorgó halálfejek elszabadulnak a lakásban.
A kiállítás megtekinthető: június 14-ig.