A célcsoport még tovább szűkíthető fiúkra, magyarán nem egyszerű a helyzetem: nehéz hátulgombolós kissrác módjára átélni a Tűzgyűrű nagyszerűségét, amelyben tulajdonképpen nem történik közel két óra alatt más, mint hogy robotok zúznak telibe szörnyeket (vagy fordítva). A legegyszerűbb ilyenkor, ha azt tesszük, amit a politikailag nem éppen korrekt mondás javasol nemi erőszak esetében: „dőlj hátra és próbáld meg élvezni”.
Tény, hogy a film a 3D-s IMAX-élménytől sokkal jobban csúszik: még mindig hatásos, ha a Csendes-óceán körülöttünk hullámzik; a szemünk előtt aprítanak hüllőszerű monstrumok miszlikbe egy hidat; vagy felhőkarcoló méretű robotok dobálóznak hajókkal. A Tűzgyűrűben a méret a lényeg, pontosabban az arányok – és e megállapításnak hála már indokunk is van arra, hogy alámerüljünk a popkultúra bugyraiba, és egy sokkal „tudományosabb” szemlélet alapján közelítsük meg a művet: a Tűzgyűrű mélyrétegeiben a kaiju vs. mecha problematika munkál.
És ez bizony hommage a javából, hiszen a japán tömegfilm és/vagy anime egyik zsánerében hegyméretű szörnyek (kaijuk) riogatják a lakosságot – döngő lépteik nyomát hullák, tűzvész, szökőár és összedőlt épületek sora szegélyezi (mi ez, ha nem a japánok földrengéstől való félelmének kifinomult metaforája?). Mi több, giga méretű robotokkal (mechák) is gyakran találkozhatunk a távol-keleti popkultúrában – a közérthetőség kedvéért: Godzilla és King Kong egy kaiju, a lépegetők A birodalom visszavágból meg mechák.
 Jelenetek a filmből |
A Tűzgyűrűben a szörnyeket szintén kaijunak hívják (mint amikor az ember a kutyáját Kutyának nevezi), velük szállnak szembe 2015-ben a jaegerek (a német robottechnológia csodafegyvere képzett katonák irányítása alatt áll, akiknek a tudata a telepatikus technika, a „driftelés” során kapcsolódik össze egymással, így sokszorozván meg az erejüket). A jaegerek idővel egyre hatékonyabbá válnak, ezért az óceánfenék repedéseiből támadó kaijuk csak nehezen bírnak velük – a kormány végül úgy dönt, felesleges is többet költeni a fejlesztésükre, leállítják a programot. Más sem kell a kaijuknak, öt év alatt magukra találnak: rondábbra és nagyobbra nőnek, mint valaha. Hogy ne pusztuljon el a világ még egy ideig, az egykori sztárpilótát, Raleigh Beckettet (Charlie Hunnam) kell ismét bevetni, csakhogy kellene mellé egy másodpilóta is – ő lesz Mako Mori kisasszony (Rinko Kikuchi), újabb ázsiai hommage-ként. Ahogy nagy valószínűséggel az sem véletlen, hogy a kaiju testrészekre szakosodott feketepiac épp Hongkongban virágzik és az excentrikus Hannibal Chau vezeti (Ron Perlmann), aki kedvenc kínai étterme után választotta a nevét.
Charlie Hunnam, Rinko Kikuchi vagy a jaeger-flottát irányító kapitány, Idris Elba személye jelzi, hogy ebben a filmben a valódi sztárok tulajdonképpen a kaijuk és a jaegerek. Blockbustert látunk ugyan, mely 185 millió dollárba került, tartalmában azonban ez egy B-film, méghozzá a zsánerre tett utalásokkal: van abban valami Lovecraft-szerű, hogy a kaijuk egy a tengerfenék lemezei között húzódó, dimenziókat összekötő átjárón keresztül közlekednek; ahogy az őrült és cseppet sem vicces, igaz annak szánt két tudós (Charlie Day, Rick Moranis) figurája is a B-filmes tradíció része.
 A képek forrása: PORT.hu |
Guillermo del Toro tehetségének köszönhető, hogy a Tűzgyűrű nem esik szét kaijuk és jaegerek közötti összecsapásokra, az akció-szekvenciákat az előző jelenet folytatásaként látjuk, nem önálló nagy tömbökként. Más kérdés, hogy a cselekmény és a párbeszédek, melyek a harcjelenetekig elvezetnek, milyen színvonalat képviselnek. A két őrült tudósról volt már szó (de arról nem, hogy szerintük a kaijuk a dínók leszármazottai, és azért jöttek újra elő, mert a klímánk már kellőképpen szennyezett); kis kakasviadal is belefér a pilóták között; lelkesítő, hazafias szólamok Idris Elba részéről; sőt a női és a férfi főszereplő között is alakulgat valami (a célcsoportnak köszönhetően szigorúan plátói alapon).
A Tűzgyűrű szereplői nem különösebben összetett jellemek, de ez nem gond a film szempontjából, hiszen a gépeken és a tengeri szörnyeken van a hangsúly, no meg, persze a bunyón, godzilláék és a transzformerek közelharcán (del Guillermót állítólag Goya A Kolosszus című festménye inspirálta a tengeri ütközetek megalkotásánál). És a merchandisingon – Gypsy Danger, Striker Eureka, Cherno Alpha (ezt a jaegert természetesen oroszok irányítják), ahogy a Crimson Typhoon pilótái is értelemszerűen kínaiak. Ha nyolcéves kisfiú lennék, biztos tudnám, mit kérjek karácsonyra, és a filmet is jobban élveztem volna.