A befektetők egyébként mindenkinél előbb ismerték fel a terület potenciális lehetőségeit, pedig nyilván nincsenek naprakészen tisztában a legújabb városfejlesztési trendekkel. Azzal, hogy már nem is a pályaudvarok vagy hasonló közlekedési csomópontok jelentik a települések központi stratégiai pontjait, hanem lassan a repülőterek. Miközben futurista urbanisták a repterek forgalmára települő egész városokat álmodnak, a gyakorlatban egyelőre a pályaudvarok környéke fejlődik: fantasztikus, városnyi állomások épülnek világszerte.  

A Moszkva tér környéke ezzel szemben a kelet-európai spontán fejlődési modellnek engedelmeskedve népesült be: két diadalmas mamut, egy szárnyaszegett hattyú, tyúkok és élő halak híján kortárs köntösben a jó öreg Fény utcai piac, és Ganz Ábrahám hűlt helyén az Álmok új Álmodói veszik körül várakozón. A mindent uraló közlekedési funkción felül a Moszkva térnek a különböző szolgáltató és kulturális intézmények felé mozgó tömegeket is át kell engednie. Csak a csövesek és a virágárusok hada régi – ők még a régi álmot álmodják.

2006-ban a Fővárosi tervtanács elé került egy elképzelés – nagyon hasonlatos ahhoz, ahogyan egy korszerű városközpontnak ki kell néznie. Több szintben szétválasztott forgalom, a közlekedési útvonalak újra-gondolása, és a közlekedési csomópontra épülő szolgáltatások tömege, amely a tér fölé elképzelt zöldtetős beépítésben kapott volna helyet. (Műhely RT által készített szabályozási terv. 2006, http://epiteszforum.hu/husz-ev-utan). Az ide kerülő épület-komplexum tervét eddigre már elvetették – már állt a két mamut – pedig egy darabig életképes elképzelésnek látszott a költségek egy részét befektetőktől remélni. Ám a befektetők vagy nem vártak, vagy még most is várnak – pénz pedig nem volt, és az is csak fogyott. Az említett szabályozási terv két ütemre bontotta a munkálatokat – körülbelül ennyi őrződött meg belőle. 

Ami az elemzésekből egyértelműen kiderült: a tér meglévő problémája elsősorban közlekedési és nem esztétikai. Rondának ronda, de ha már hozzányúlnak, komoly műtétre van szükség. Okos beavatkozással viszont nem csak újjászülethet, de új életeknek is esélyt adhat a környezetében. A Déli pályaudvar, a Budagyöngye, a Széna téri buszpályaudvar problémája mind összefügg a Moszkva tér rendezésével. A teret körülvevő épületek sorsa is ennek függvénye. 

Ha mi, helybeliek meg is szoktuk már a Moszkva tér látványát és topográfiai viszonyait, a Várba igyekvő külföldi turistákat bizonyára mellbe vágják a kopott füvű rézsűk felett a magasba kapaszkodó aszfalt- és beton-csodák, még ha az utóbbi időben ki is pingálták őket vidám színekkel. A következő fázisban, 2011-ben napvilágot látott terv nem véletlenül választotta mottójául: a Széll Kálmán tér a Vár kapuja. A Finta Stúdió a Főmtervvel közösen nyerte meg a tér kialakítására kiírt közbeszerzési pályázatot. A pályázat jelezte: határozott a szándék a tér rendezésére. Ám elkészülte idején már kiderültek ennek anyagi korlátai is: pillanatnyilag 2,8 milliárd forint áll a projekt rendelkezésére, és ebbe a fonódó villamoshálózat kiépítésére nyert EU-s támogatás is beleértendő. A Főmterv javaslata voltaképpen a tér közlekedési rendszerének problémáján – vagyis, hogy három oldalról közrezárják a villamos-vonalak – nem változtatott, pedig a további fejlesztésnek ez az alapvető korlátja. Az ehhez csatlakozó Finta-féle építészeti terv még utópisztikus buborékokat álmodott a tér fölé, de ez már csak léggömbnek volt tekinthető az előző tervekben megjelenő építészeti beavatkozásokhoz képest. Maga Finta József is azt nyilatkozta akkor, hogy ennyi pénzzel a térhez hozzányúlni sem érdemes, hiszen sem érdemi változtatásra, sem a hely kiemelt szerepéhez méltó építészeti bravúrra ebből nem futja. 

Mégis úgy tűnik, a megújult Széll Kálmán tér lesz a jelenlegi választási ciklus nagy ajándéka Budapest számára. A fájdalmas emlékű Nemzeti Színház példáján a mindenkori döntéshozók megtanulták, hogy közszemlére kitett építészeti alkotást csak avatott kézre szabad bízni. A Széll Kálmán tér építészeti kialakítására tehát építészeti tervpályázatot írtak ki. Ami viszont az egyéb, a fentiekben sorolt szempontokat illeti – azok eltűntek a levegőben a Finta-féle buborékokkal együtt. Közlekedési szempontból a Főmterv 2011-es változatát javasolták a pályázóknak betartani – megengedve az ettől való eltérést, ha a pályázó ezt látná jónak. Aki ezt tette, vesztére tette – pedig érkeztek javaslatok bőven a 4-6-os villamos végállomásának áthelyezésére, ami mind a jobb térkihasználást, mind a vonalaknak a Déli pályaudvar felé, illetve a Hűvösvölgy felé történő tovább vezetését lehetővé tenné. 

Ezeket a pályaműveket azonban rendre kirostálták, és hasonlóan jártak a komolyabb építészeti víziók is. A nyertes tervek mindegyike szolidan beéri a tér megtisztításával, és kortárs burkolatok, utcabútorok, illetve az előírt szolgáltatásokat befogadó építmények elhelyezésével. Az I. díjas Építész Stúdió eddigi munkái garanciát jelentenek arra, hogy színvonalas kortárs építészeti kertek között bonyolódik 2014-től a budai utasforgalom. Csak az a szép zöld gyep… – mondhatnánk, bár abban minden tervező egyetértett, hogy zöldet csak virágcserépben fognak a gerillakertészek odacsempészni a lámpavasra. Muszáj burkolni és közlekedni – a sóhajtás inkább az ismét elvesztegetett jövőnek szól. A második díjas munka felvet ugyan egy érdekes javaslatot: a kiszolgáló létesítményeknek a meglévő rézsűkbe süllyesztését, ami valóban több kihasználható térfelületet eredményezne, ám még ez is túl merész álomnak bizonyult, és hátrébb sorolódott. 

Az első díjas tervben a tér sarkaiba kerülnek a kiszolgáló épületek, és megmarad középen a metró-kijárat – ebben egyébként teljes volt az egyetértés, az eltelt idő a beton-legyezőt felértékelte. A bódék és toldalékok eltűnnek, csak a szimbolikus tér-elemek maradnak a helyükön, és a látványtervek szerint fénycsíkok modellezik majd a burkolatban a forgalom hálózatát. 

Ha a szakma elégedetlenkedik is, a közönség minden bizonnyal örülni fog. Egy 1999-ben lezajlott közvélemény-kutatás azt igazolta, hogy a használók a kortárs építészeti beavatkozásoknál szívesebben látnának egy hagyományos, szabadon bejárható, természetes, egészséges és emberközeli beépítési változatot, igaz, hogy a közlekedési rendszer tisztázását már akkor is az első helyre sorolták. A szakmai tervtanács 2006-os véleménye ellenére – a Moszkva tér problémáit nagyobb területen kell kezelni, magát a teret lehetőleg egyetlen, koherens ütemben rendezni, ami belátható időre megoldja a problémáit – a jelenlegi terv két ütemmel számol, a közlekedési struktúra változatlan marad, a külcsín az egyetlen, ami változik.

Ám ez sem biztos, a szakma úgy vélekedik, hogy a pályázat nem a végleges építészeti variáció, hanem a tervező kiválasztására szolgált, és további egyeztetések során alakulhat ki a végleges változat. Ezt a célt szolgálja a BKK és a Design Terminál közös rendezvénysorozata és kiállítása, amely a Találkozunk az óra alatt címet viseli. A kiállításon január 20-ig megtekinthetőek a benyújtott tervek (23 pályamű érkezett), a kapcsolódó rendezvényeken pedig a közönség is véleményt nyilváníthat. Január 16-án este hatkor kerekasztal beszélgetést tartanak a tér átalakulásáról, melyen Vitézy Dávid, a BKK vezérigazgatója is részt vesz, másnap este hétkor pedig Török Ferenc Moszkva tér című filmjét vetítik.