Milyen zenei univerzum húzódik meg a jól kitapintható stílusokon és nyelveken túl? Hol ér össze a finom hangszeres élőzene és a mechanikusnak tűnő digitális zene? Erre a kérdésre keresi a választ az NVC szervezőcsapat által életrehívott Selected Sounds rendezvénysorozat, amely gyökeresen új szemléletet hoz be a javarészt zenei műfajokhoz kötődő szervezők és zenefogyasztók gondolkodásába. A korábban drum and bass, dubstep, psytrance, vagy éppen space rock rendezvényt is tető alá hozó, de javarészt a Casino Bangkok minimal-techno bulikkal népszerűvé vált promoter és DJ csapat Selected Sounds estjének karrierje 2010 decemberében kezdődött a Manitoba művésznéven is alkotó Caribou fellépésével a Gödör klubban. A zenéjében funkot, house-t, downtempót és indie rock hatásokat is magán viselő, széles rétegeket megszólító művész estje jelzésértékű volt a további események zenei sokszínűsűségére nézve. Egy kísérletező, időnként absztrakt, játékos, a sötétség és fény, báj és fanyarság, tört és egyenes ütemek határait is felrúgó zenei világ kapui nyíltak meg a rendezvénysorozattal, amely leginkább a nyugat-európai, fúziós, komolyabb tömegeket megmozgató trendeket követi, így nem reprodukálja „sílusfasisztaként” az évek óta ismert előadókat.
 Gold Panda (Forrás: nvc.hu) |
A szigorúan csupán havonta, kéthavonta megtartott rendezvények célja így egy unikális, a zeneileg nyitott tábort szaporítaná vágyó est, amely alkotói, újítói szemléletéről és nem a hazai partipiac diktálta kényszerű trendkövetésről szól – jelezte Papp László (Subotage), az NVC csapat egyik alapítója. Jogos kérdésként merül fel, hogy mindezzel nem zárja-e be magát a sorozat egy rendkívül szűk audiofil, zeneértő közegbe. A sorozat eddigi népszerűsége azt mutatja, hogy az aggály nem állja meg a helyét.
Duplán felülírja mindezt a tény, hogy a Selected Sounds második állomásán – az országban feltűnően gyakoriak az útlevélproblémák miatt az utolsó pillanatban kieső sztárfellépések – jelen esetben a Mount Kimbie távolmaradása mellett is közel 5-600 ember gyűlt össze június 17-én az A38 gyomrában. A zenei koncepció tiszta volt – és számos szempontból megkérdőjelezhetetlen: Mount Kimbie és Gold Panda, a két londoni szemplermágus egy időben, egy helyen a hajón, akik mindketten egyedi hangmintákból és kicsavart dallamtöredékekből felépülő elvarázsolt zenei világot alkottak maguk köré. Mindketten a „poszt-dubstep” szcéna bohókás trónkövetelő alkotói, akik gyakran operálnak egyedi gitármelódiákkal, tompított 2steppel, lágy elektronikával, búgó ambienttel, napfényes hip-hoppal, könnyed funkkal, utóbbi pedig sallangmentes electróval és tekervényesebb minimal-technóval is.
A keserédesen játékos, felhasználóbarát, de közel sem sekélyes zenei világ hasonlóan eklektikus zenefogyasztó tábort vonzott az estére mind korban, mind stílusban, mind viselkedésben. A Nitelight néven az experimentálisabb triphopot a glitch-steppel és elektronikával ötvöző Subotage szettjén a még csak lézengő poszt-kamasz hipstereket és a keményvonalas dubstep-fanokat hamarosan színesebb rétegek is követték. Egy-két óra után a markáns, de mégis rendkívül sokszínű – a detroiti, bristoli bass musicot 2 step mutációkkal és UK funkyval ötvöző – c0p szettje alatt végképp bizonyossá vált, hogy az este felettébb változatos rátegeket szólít meg. Az ingujjas, whisky kola hegyektől derűssé váló harmincas szalonmenedzserektől és a fehértornacipős reklámipari munkásoktól a korahuszas fashion guppykig, meg a mindig az aktuális trendek után kullogó H&M generációig – egy-két fura törést leszámítva – mindenki jó hangulatú bólogatással és egyenletes testmozgással követte a szettet.
A zsáner-szakállas, borzolt hajú koraharmincas Dervin Pandát, vagyis Gold Pandát mégis fesztiválhangulatú ováció fogadta, főleg amikor magára kapva szürke kapucniját, s a morzsányi ambient intermezzót követően élénk performance keretében belecsapott a tavalyi év egyik e-zenei slágeralbumát jelentő Lucky Shiner második trackjébe, az infantilisan romantikus Vanilla Minus című számba. A továbbiakban is hozta az előadó a patetikus váltásokkal, kiállásokkal és technikás megoldásokkal tarkított, tőle már jól ismert istrumentális hip/hop, trip/hop és minimal techno egyveleget, melyet csak ritkán szakított meg egy-egy apró techikai baki. Ezúttal is kiemelkedőnek bizonyult viszont a VJ munka, ahol a vetítésért az Exlex csapat volt a felelős, akik javarészt letisztultabb képi formákat vetítettek a DJ pult elé kihelyzett kétrétegű tüll anyagra, amely érdekes formatörésekben csapódott le a közönségen és a zenészeken, egyedi hangulatot és képi világot teremtve a párhuzamos zenei univerzumhoz.
A dinamikus, a zenei spektrum majd minden vidékét bejáró két órás – az A38 továbbra is pazar hangrendszerére kalibrált – live actet követően a tarka fergeteg nagy része távozott az eseményről. A levezetést így – kötetlenebb körülmények közt – Fine Cut Bodiesnak köszönhettük, aki egy felszabadultan eklektikus szett keretében búcsúztatta a remek estét.
A Selected Sounds következő állomását Nosaj Thing szettje jelenti, aki reményeim szerint a japán csúcstechnológiát és a távol-keleti popesztétika naivitását megelevenítő zenei csokorral fog kedveskedni az A38 közönségének július 15-én.