Igazi mestereinek a két világháború közötti francia szürrealistákat tekinti. Tőlük tanulta a meghökkentő anyagok használatát, a humort, a geget, a sík- és tér-kompozíciók keverését és a napjainkban ritka, szinte kisiparosi műgondot. Népszerű, sőt egyre népszerűbb.
Regős István vonzódik a világításhoz. A világítás látszatához. Gondosan alapozott, akrillal fedett, idegen tárgyakkal kombinált vásznain visszatérő motívum a fény. Összeszámoltam: a Bartók 32 Galériában rendezett Átjárások című kiállításán például legalább hatféle tündöklő sugár festett mása látható. Van reflektor-pászma és jódfénylámpa, van izzó képernyő és villanó vaku, van lézer és holdként ragyogó reklámgömb. Ha a képzelet áramszünetet idézne elő, hirtelen sötétbe borulna összes helyszíne: a Lakihegyi adótorony, a Gellérthegy, a Szabadság-híd, de legfőképpen a Budapest szuperpláza, ez a lázálomhoz méltó üvegkubus, amelynek frontja úgy húzza magára egy régi, talán terézvárosi utca kibelezett homlokzatsorát, ahogy a Piroskát átverő farkas a nagymama hálóingét.
 Fényjáték |
Szentendre nála nem magasodik föl, mert az Regőst egyáltalában nem érdekli. Hiába hozzák szép-akkurátusan kiírt technikáját hírbe rangidős földijével, Ef Zámbó Istvánnal, hiába emlegetik szürrealizmusát egy kalap alatt a másik földivel, fe Lugossy Lászlóval – olykor még Korniss Dezső népiesen tiszta vonalvezetését és Anna Margit urbánusan naiv figuraképzését is ide szokták idézni, fölöslegesen – mert az ő látomását más dolgok vezérlik. Budapest – Regős festményein és tárgyakkal variált képein, szakszóval asszamblázsain az eltékozolt lehetőség reménytelen, bár nagyon szórakoztató terepe lett.
Egy hely, ahol a folyón már nem úsznak göndör füstöt pipáló gőzhajók, legföljebb akkor, ha a festő megerőszakolja a prózai tényt, és rápingál még egy utolsót a néző kedvéért. (Szabadság-híd) Egy hely, ahol a jobb és a bal partot összekötő lánc-szerkezet látványát a prospektusok már annyira lekoptatták, hogy igazi természete legföljebb a régi masinák számára tárul föl. (Hommage à Klösz György). Az Alagúttal, a mostani kiállítás allegorikusnak tekinthető mágikus helyszínével sincs ez másként. Karinthy jópofa kisgyereke még eljátszhatott a gondolattal: ha esik az eső, a Lánchidat ebbe fogják beletolni. Regős Alagútja viszont szomorú, rejtélyes, fenyegető, a fénysugár is lepattan róla. A híd még viccből sem érdemel efféle tokot. (Alagút villanófényben)
 Das Geschenk |
A kiállítás 2008. április 9-ig megtekinthető.
Kapcsolódó cikkünk: Budapesti Tavaszi Fesztivál 2008. (A támogatás részleteit ld. ott.)