Ez annak a hazai gyűjteményben található festménynek köszönhető, amelyről csak mostanában derült ki teljes bizonyossággal, hogy az ő műve.  

Intő példák mutatják: csínján kell bánni a felbukkanó remekműgyanús alkotásokkal, mert a túl hamar közhírré tett „bizonyosságok” nem ritkán csupán kérészéletű sikereket hoznak. Alig pár éve történt, hogy az esztergomi falképek Botticelli-szerzőségének kimondása kínos következményekkel járt, amit aztán később semmi más, csak a jótékony idő burkolhat homályba. A szegedi Móra Ferenc Múzeumnak viszont szerencséje van: híressé vált késő reneszánszkori festményének, az Angyali üdvözletet ábrázoló tondónak az első attribúciója bizonyult helyesnek.

Giorgio Vasari: Angyali üdvözlet

A műkincs hosszú időn át minden különösebb hírverés nélkül élte szokásos múzeumi tulajdon életét Bronzino szerzőségével beleltározva. Évtizedeken át falon volt, majd bekerült társai mellé a raktárba, s bár festői minősége a nem túl szakszerű (de a képet magát nem károsító) hajdani restaurálás miatt nem csorbult, hatását a vastag lakkréteg kétségkívül tompította.

2007 nyarán, a következő év bibliai témájú műveket bemutató tárlatára készülve vált aktuálissá a művel való körültekintőbb foglalkozás, amelynek első lépése természetesen a restaurálás volt. Mint nyilvánvalóan „nagy falat”, a Szépművészeti Múzeum restaurátor műhelyébe került, s ekkorra datálhatjuk a mű tényleges szerzőre találását.

A korszakban otthonosan mozgó művészettörténészek közül Tátrai Vilmos tekintette meg elsőként a képet, s az ő szájából hangzott el először Giorgio Vasari neve. A további vélemények ezt megerősítették, többek között azé a szakembergárdáé, amelyik 2008 tavaszán, a Szépművészeti Medici-kiállításának zárása körüli munkálatokra érkezett Budapestre (Radványi Orsolya, a Régi Képtár művészettörténésze cikkéből tudjuk ezt), de a röviddel ezután, a Mátyás király-konferenciára Magyarországra látogató, tekintélyes Waldman professzor ugyanígy foglalt állást (erről Tátrai Vilmos cikkéből értesülünk).

A kép a restauráció előtt

Abban nincs semmi különös – mert a kutató elmék tágas horizontjából fakad -, hogy időközben más feltételezés is napvilágot látott, viszont a kép szerepeltetésének következő nagy attrakciójáig – vagyis a Botticellitől Tizianóig című reneszánsz kiállítás megnyitása előtti hetekben – újabb, s immár vitathatatlannak tűnő adalékok kerültek nyilvánosságra Waldman professzor jóvoltából (kritikánk a kiállításról itt olvasható – a szerk.).

A szakember egy tizenhárom centiméteres Vasari-rajzocskára, az Angyali üdvözlet nyilvánvaló vázlatára hívta fel a figyelmet, amelyet eddig még senki nem hozott kapcsolatba (mert nem is hozhatott) a szegedi Vasari-festménnyel. Az előrajzot a New York-i Pierpont Library gyűjteménye őrzi, s rajta a 156 cm átmérőjű tondó kompozíciója ismétlődik.  A kép és a rajzvázlat összekapcsolása realizálta a Vasari számadáskönyveiben lelt anyagi természetű bejegyzéseket, amelyek nemcsak a művet azonosítják, de a megrendelő személyére és a kép rendeltetésére is fényt vetnek.

A kép részlete: Mária arca (Forrás: Móra Ferenc Múzeum)

Ezek szerint a tondó az egyik darabja annak a műcsoportnak, amelyet Vasari és tanítványa 1570-71-ben V. Pius pápa Vatikán-beli, Szent Mihály magánkápolnája számára készített. Ekkor, a falfestmények és az oltárkép mellett, négy nagyméretű kerek festmény is született a kápolna négy felső sarkába, azaz a csegelyekbe, s ezek egyike az Angyali üdvözlet. Az Angyali üdvözlet tehát bizton Vasari művének tekinthető, s most, hogy a szerzőség problémája nyugvópontra lelt, lassan várhatjuk az alkotás művészettörténeti értékelését.

Vagyis annak a kollegiálisan évődős (a Múzeumcafé 2008/4. számában olvasható, Monica Bietti firenzei művészettörténész és Tátrai Vilmos között lefolyt) műtermi párbeszédnek szakmaivá bővített folytatását, ami így hangzott: „Ez egy Vasari” – jelentette ki Bietti asszony. „Nem túl jó ez a kép Vasarinak?” – kérdezett vissza Tátrai. „Vasari azért nagyon szép dolgokat is tudott csinálni” – vágott vissza itáliai kollégája.

Vö. Radványi Orsolya: Angyal szállt el felette – Egy elfeledett firenzei remekmű újrafelfedezése 
Ménes Márta: Az Angyali üdvözlet titka