 A kiállítás tere |
Amikor Krasznahorkai László az 51. Velencei Biennálén kiállító Kicsiny Balázs installációját kommentálta, megjegyezte, hogy a művész munkái mindig konkrét dolgot jelentenek, az ábrázolásba semmi absztrakció nem keveredik, figurái teljesen emberszerűek. Kicsiny alakjai valóban panoptikumszerű élethűséggel bírnak. Van testük, karjuk, lábuk – már ha nem horgony nő ki tüskésen a törzsből, mint a 23 matróz vasmacska-kezeken és -lábakon támaszkodó tengerészeinél. Van fejük is – már ha annak fogadjuk el a vívómaszkból vagy Verne-regényeket idéző búvársisakból sugárzó fényt, mint a Munkavégzés folyamatban építkező, reverendás búvárjai, vagy a Winterreise egy pár lécen ellentétes irányba húzó, trolicsáprágóra akaszkodó, sisakos utazói esetében. A testből kinövő lehetetlen testrészek ellenére Kicsiny installációi képesek nagyon is valós alakokként megjelenni, ami az abszurd, mégis mélyen emberi szituációkból fakad.
 A TOTÓ-kérdőív |
A Bartók32 Galériában látható TOTÓ, avagy a vád tanúja című installáció szereplői egy fekete függöny mögött állnak. A drapéria alól kikandikáló cipők fölött testet sejtetnek a domborulatok: egy táblát tartó kéz és a fölötte dudorodó arc vonalai rajzolódnak ki a szöveten. 13+1 alak ácsorog így, tábláikon pedig az eheti TOTÓ-eredmények láthatók: 1, 2 illetve X. A terem bejáratánál a falon egy 13+1 pontból álló kijelentéssor várja a látogatókat arról, amit a kiállítást megnézve úgyis tudnak (megtekinthető itt): hogy egyáltalán nem tudnak semmit a függöny mögött állókról, ahogyan a függöny mögött állók sem tudnak semmit sem a látogatókról, sem a táblán szereplő eredményekről. A rend kedvéért persze a kijelentések mellett is üres rubrikák várják, hogy megtippeljük, 1, 2 vagy X-e szerintünk a kiállításra vonatkozó állítás.
 A vádló képe a falon |
A függönyön inneni és túli nemtudáson kívül még egy dolgot elárul a kiírás: egy per kellős közepébe csöppentünk, ahol mi vagyunk a vád tanúi. A szereplők között még egy vádló is akad, az ő képe a terem végén int csendre bennünket, szigorú pillantással. A vádló parókás, fekete taláros alakja egyébként a megnyitón is megjelent, amikor is határozott mozdulatokkal felvéste az eheti TOTÓ-eredményeket a táblákra. „Na, erre varrjál gombot!” – mondhatja magának az egyszeri kiállítás-látogató, és kezdheti keresgélni az elrejtett utalásokat és súlyos szimbólumokat. Szorosan olvashat minden apró részletet, hogy például miért csak férfi cipők szerepelnek a kiállításon, netán utalásként a futball erősen maszkulin jellegére? Ám Kicsiny Balázs munkájával kapcsolatban fölösleges kacifántos utaláshálókba bonyolódni, ha ugyanis nem teszünk mást, csak szépen összeolvassuk az elénk tárt jelenet elemeit, máris meglepően éles kép rajzolódik ki előttünk.
 Az egyik vádlott |
A kiállítás egy perbe ránt be minket, amelyben nekünk, látogatóknak nagyon is aktív szerep jut. A vád tanúi vagyunk, tehát vallomásunk alapján mondanak ítéletet a függöny mögött állókról. Ők nem tudják, hogy kik vádolják őket, és azt sem, mivel. Nem tudják, hogy mit vétettek, mint ahogy azt sem tudhatják meg, milyen ítélet lett felírva a táblájukra. Mi sem tudjuk, kik ők, mégis vádaskodunk ellenük, tehát senki nem tud semmit, a per viszont folyik, az ítélet készül. A kafkai szituáció hátborzongató pontossággal bontakozik ki előttünk, és máris felismerni véljük a 13+1, a vakszerencse által diktált vádat váró Josef K. függönybe burkolózó alakját. Az ismert, abszurd per nézőpontja itt a fonákjára változott: nem a vádlott, hanem a vádlók oldaláról láthatjuk az eseményeket. Abban azonban megegyezik a kép a Kafka által felvázolttal, hogy a másik oldalról (ezúttal a vádlottéról) semmit sem tudunk. Ami tehát Josef K. számára mindentudó igazsággépezet volt, az a jelen szituációban ugyanolyan vak és rövidlátó nézőpontként jelenik meg, mint a bűnét kereső vádlotté. Az ítéletet pedig a szerencse írja, hiszen az, hogy mit írnak fel az illető táblájára, olyan megfontolt érvek alapján dől el, mint az eheti TOTÓ-eredmények megtippelése.
 Fotó: Szkárossy Zsuzsa |
A galéria csöndes termében sétálva a kafkai szorongás keríti hatalmába az embert. Hiába tudjuk, hogy nem igazi emberek, csupán cipők, csipeszek és puha gömbfejek sorakoznak körülöttünk, mégis kellemetlen érzést keltenek az olyannyira emberi domborulatok. Láthatatlanságukban félelmetesen valósnak tűnnek, az abszurd, a bűnt és az ítéletet is a szerencsére bízó per kíméletlenül emberi szituációja pedig még erőteljesebben megrajzolja alakjukat.
Kicsiny Balázstól megszokhattuk a nagyvonalú, sallangoktól mentes ábrázolást. A látvány most is meghökkentő, csakhogy ezúttal nem a furcsa figurák, hanem épp ezek hiánya váltja ki a zavarba ejtő hatást. Az elrejtőzött, csak sejthető alakok legalább annyira különösnek tűnnek, mint egy búvársisakos pap vagy egy leláncolt fejű utazó. A fejeket takaró fekete lepel már-már a vádlott szomorú sorsát vetíti előre, ám még mielőtt doktor Kotász után kiáltanánk, várjuk meg, mi lesz a TOTÓ eredménye. Hátha van kegyelem.
A kiállítás megtekinthető szeptember 19-ig.