 Részlet a kiállításból |
A fotón leképezett objektumokat minden esetben a fény rajzolja ki, illetve a fény alkotja meg az aktuális vizuális megjelenést. A fény eszköz ahhoz, hogy megmutassa, kiemelje, átfogalmazza az ábrázolt témát. Vannak azonban esetek, amikor a fényé a főszerep, hiszen nem egyszerűen megmutat egy objektumot, hanem a tárgy szolgál arra, hogy a fény hordozója, textúrája legyen. Moholy-Nagy fotogramjai például ilyen jellegű játékra tesznek kísérletet. A nap sugarainak útjába állított eszközök nem önmagukat, hanem az általuk kitakart fényt reprezentálják. Pácser Attila absztraktnak semmi esetre sem nevezhető csendéletei abban a gesztusban mutatnak rokonságot Moholy-Nagy említett képeivel, hogy magát a fényt teszik témává. A tárgyak nem többek fényhordozóknál, funkciójuk az, hogy magukon viseljék, kirajzolják és textúrát adjanak a fénynek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a fotók címében minden esetben szerepel a készítés ideje, az egész képre vonatkozó paratextuális utalásként felmutatva a napsugarak aktuális beesési szögét.
 Pácser Attila: Kárpit du. 4:22, 2006. |
Abban, hogy Pácser Attila ennyire a fény megszállottja lett, valószínűleg nagy szerepet játszott az a Kossuth Lajos utcai műterem, ahol a fotók készültek. Néhány képen a csendélet központi motívuma nem is a térben elhelyezett tárgy, hanem maga a műterem, a közeg, ami befogadja, ablakaival irányítja a nap sugarait. Közülük az egyik legharmonikusabb a Kettős kép du. 5:25. A XIX. századi napfényműterem boltíves ablakán jelenik meg Pest házainak Párizst lepipáló panorámája, míg az ablakba állított kör alakú nagyítólencsében az egész kép kicsinyített, gömbfelületté torzított, fordított mását láthatjuk. A kép centrumában elhelyezett gömblencse afféle van Eyck-parafrázis. Itt azonban a kép készítője helyett a tárgy ismétlődik, kiemelve a domború felületen, hogy a valódi alkotó az ablakon beáramló fény.
A fény témává előléptetése nem minden esetben sikerült ennyire árnyaltra. A Műfény du. 7:48 és a Du. 12:41 puha árnyékokkal tagolt ütött-kopott villanykapcsolókat használnak fel a központi téma kiemelésére. A direkt utalás agyoncsapja a más esetben érzékenyen kezelt fénytematikát azáltal, hogy a befogadó arcába nyomja a világítás irányítására
 Pácser Attila: Nature morte, 1991. |
szolgáló eszközöket. Szintén nem túl szofisztikált megoldás az árnyjáték alkalmazása. Az Érintés du. 6:39 című fotón két rücskös héjú termés ül közömbösen egymás mellett, míg az általuk vetett árnyékgumók szárai szerelmesen összefonódnak. Akinek valaha volt diavetítője, bizonyára szívesen idézi fel az üres, világító gép előtt kézzel formázott róka komát és nyuszi pajtást, az árnyékban kirajzolódó történet azonban meglehetősen közhelyes formát ad a fény mint téma megfogalmazásának. Az árnyékábrák körébe tartozik Pácser villasorozata, ahol a tárgyak által vetett fekete foltok mindenféle fura lény eszcájgjává rajzolják át a képeken látható evőeszközöket.
 Pácser Attila: Du. 1:17, 2006. |
Az önálló életre kelt árnyék sokkal finomabb megfogalmazását kapjuk a Du. 1:17 című fotón, ahol a képen látható két kilincs vektorait a rájuk vetülő sötét sávok újabb irányokkal egészítik ki, teljessé téve az egyenes vonalak tagolta kompozíciót. Hasonló árnyalakzat rajzolódik ki a Koordináták du. 5:13 rúdra akasztott férfinadrágján is, ahol az egyszerű ruhadarabra vetülő fények líraian fogalmazott, mégis szigorúan konstruktivista kompozícióba rendezik a szövet és a varratok egyeneseit.
A fényjáték legkifinomultabb darabjai azok a képek, ahol a tükröződések a Pácser által kijelölt előszövegekkel kerülnek kapcsolatba. A Tükörkép I. de. 11:13 és a Tükörkép II. de. 11:21 vitrinbe zárt könyvei közt látjuk Pessoa Kétségek könyvét, Max Ernst, Magritte, Miró és Dalí albumait, Goethe Színtanát és a Bevezetés a pszichoanalízisbe opuszát. A könyvek előtti üvegen a műterem csillan meg, az előszövegeken áttükrözve a mű aktuális textúráját. Ezáltal fordított palimpszeszt szerkezetet kapunk, ahol nem a jelenlegi szövegen tűnik át egy korábbi mű, hanem a korábbi művekben csillan meg az aktuális alkotás. Ezt a gesztust folytatja a Citatum de. 12:52 Cézanne és Monet csendéleteit megidéző citromkompozíciója és a Tér du. 6:12 kalitkája, ami Rippl-Rónai Kalitkás nőjének üresen tátongó ketrecét állítja a központba. A fotók mind tűéles, precíz, mégis festményszerű textúrái nemcsak hangulatukkal és a csendélet műfajával, hanem a fény játékával is megidézik a festészet klasszikusait. Ennek egyik legszebb darabja az Angelus du. 6:34, amely egy vállfára akasztott, lehasznált trikóval
 Pácser Attila: Nyitva du. 5:48, 2008. Fotó: Szkárossy Zsuzsa |
hozza játékba a festészet angyali üdvözleteit. A gyűrött, fehér ruhadarab a rávetülő selymes fényektől szép, mint Gábriel levedlett, ittfelejtett bőre, megmutatva, hogy az angyal nem a makulátlan lepeltől, hanem a rajta tündöklő égi világosságtól nyeri el mennyei tündöklését.
Pácser Attila fényimádó képeire sajnos egy baki zavaró árnyékot vetett. A képeket befogadó Budapest Kiállítóterem hatalmas ablakain beömlő napsütés minden fotóra a Szabadsajtó út hömpölygő forgalmát rajzolja. Szerencsére a fotókról áradó fényszerelem képes áthatolni a durva arcultükrözésen, mégis kellemetlen fintor ez az üveglapokkal érzékenyen játszó képekkel szemben.