 A levegőben: Eric Lecomte |
Egyszemélyes cirkuszban idén meglehetősen gazdag a felhozatal a Trafóban, de eddig egyetlen produkció sem nevezhető igazán szerencsésnek annak ellenére, hogy viszonylag népszerű volt mind. Mégis, itt az idő visszasírni az Inbal Pinto-t, vagy a zseniális Aurélia Thierrée-t. Inkább évi egy cirkusz, ami valóban elvarázsol, mint havi egy érdektelen: a Circle Around program eddig nem nyűgözött le különösebben.
Az idei egyszemélyes produkciók az ügyes, vagy még csak nem is annyira ügyes szemfényfesztés kategóriájába sorolhatók: a japán Oki Haiku Dan társulat one man show-ját nem tudom másként értelmezni, mint blöffként, a finn Circo Aereo produkcióját még úgy-ahogy elvitte a jól kitalált, szinte mesebeli karakter, Eric Lecomte-ét pedig sodorja a rutin, de ez édeskevés.
 Jelenetkép (Forrás: Trafó) |
Néhány kellék: egy ,,drótkötélpálya”, egy piros lufi, egy hatalmas sajtra emlékeztető, lyukacsos légibunker, és egy projektor, mely a folyamatosan csöpögő, kék illetve piros folyadék kinagyított cseppjeit vetíti a lyukas akadálypályára – nagyjából ezek a látványelemek határozzák meg a 2004-ben alakított, kvázi egyszemélyes Compagnie 9.81 előadását.
Eric Lecomte kezdetben szinte bekúszik a színpadra a félhomályban a földön végigvezetett kötélen csúszkálva, miközben árnyjáték fut körülötte: halak lebegnek a levegőben. Majd elegáns rúdmászás jön, ruganyosan és tempósan, fölfelé és lefelé, végül stílusosan sorra kerülnek a hagyományos gravitáció-fogalmunk megpiszkálását célzó gyakorlatok is: a társulat és az előadás címe egyaránt a szabadesés gyorsulásának mértékére (9.81 m/s2) utal. A légtornász-levegőakrobata kezdetben piros, héliumos lufival kokettál, majd bemászik az ominózus, fönt lebegő, óriási sajtba, ledob két pörgettyűt, melyek lassan pörögnek a földre, majd úgy tűnik, ő is utánuk ugrik, de csak kipördül az egyik lukon, és lóg a szeren. A produkció oroszlánrészét az teszi ki, hogy a légtornász a lyukacsos légkuckóból kikukucskál, végtagjait kilógatja, vagy könnyedén kifüggeszkedik az egyes réseken. Később a sajt szétesik, a három részból álló installáció síkba gördül le, így egy kreatív mászófalat nyerve folytatódik tovább a mutatvány, látványos vetítéssel megdobva. A színes, összefolyó festékpöttyök leginkább mikroszkóp alatt nyüzsgő képre emlékeztetnek, és abban is segítenek, hogy kitágítsák, megnöveljék, manipulálják a teret. Mégis, sok újdonság nem következik már, azt meg, hogy Eric Lecomte-ot nem kell féltenünk, szerencsére már tudjuk: jó mesterember, és ez is számít.