A Magyarországi Bábszínházak IX. Találkozója idén már ötnaposra duzzadva 26 előadást vonultatott fel. Beszámolóm az utolsó két napra korlátozódik, de az összes produkció részletes tárgyalása helyett inkább a legizgalmasabbakat méltatom.
 A Jánosvitéz (Forrás: markuszinhaz.hu) |
Kezdjük a csúcson: a MárkusZínház előadása – A Jánosvitéz – ennek a két napnak a legjobb előadása. Vajda Zsuzsana és Pilári Gábor hetykén lenyomva Fedák Sárit, újrameséli a János vitézt, kócos marionettbábokkal, csetlő-botlónak álcázott színészi játékkal, vehemens, családi zenéléssel vezetve végig a történetet. Petőfi sorai keverednek a „Petrovics bácsi” névre hallgató, izgága ügyelőnek szóló, derűs kiszólásokkal, ezáltal kivételesen egyszerre kint is, bent is foghatunk egeret. Príma humorérzék, idézőjelek halmozása… Például Iluska a nagy átélésben úgy beleszorul egy lírai mondatba, hogy kétségbeesetten ismételgeti egészen addig, míg Petrovics bácsi ki nem vezeti őt.
Badacsonyi Angéla és Tengely Gábor nagyon hálás alapanyagot, egy rendkívül szellemes Mosonyi Alíz-mesekönyvet dolgozott fel, a Szekrénymeséket Volt egyszer egy Mari nevű szekrény címmel. Varázslatos előadás, egyetlenegy szépséghibával: bár a sokfiókos, kusza, harsány színekkel megfestett szekrény tetszetős, a hercegnő-báb csupán egy igénytelen műanyag baba: kár. Kárpótlásul viszont az alkotó-előadók igazán megejtőek: Tengely Gábor nagyszerű, roppant búvalbélelt sóhajokat tud megereszteni hercegként – miközben azért olykor a fél világ nőit hajkurássza egy méretes újságpapírrepülőn –, Badacsonyi Angéla meg egy vonzó és titokzatos könyvtároskisasszony levendulaillatú bájával eleveníti meg a babát.
 A Fülemüle (Forrás: gyerekszinhaz.hu) |
A debreceni Vojtina Bábszínház A Fülemüle című mesét, Rumi László rendezését mutatta be a Katona József Színházban: a bordó-arany tónusú, túldíszített színházterembe meglepően jól passzol a természetes anyagokból készült, világklasszis díszlet, Grosschmied Erik munkája. Hatalmas, fenséges és díszes paravánrendszer jelképezi az udvart: bambusz, papír, leomló textíliák alkotják jelzésszerűen a palotát, a díszlet maga is eleve bábokat rejt, áttetsző belseje pedig árnyjátékra szolgál. A művészet szabadságáról szóló tanmesében a kismadár szalagokkal zsonglőrködő, táncos alteregója emeli az ominózus fülemüleénekek csillogását. Hiába igényes és stílusos az előadás, mégsem hibátlan, pedig még egy tízméteres, egészen bámulatos, narancsszín sárkány is előtekeredik. Végeredményben erről is van szó: viszi a látvány a hátán az előadást.
 Csillagbajusz (Forrás: gyerekszinhaz.hu) |
Az egri Harlequin Bábszínház három fiatal bábosa – Paskó Zsolt, Soó Gyöngyvér és Szőts Orsolya – Bartal Kiss Rita óvodásoknak szóló, játékos és huncut darabját, a Csillagbajuszt hozta a fesztiválra. Ennek az előadásnak a legfőbb értéke az a közvetlenség, ahogy a picike nézők a kortárs gyerekversekkel ismerkedhetnek, illetve a gyerkekkel fenntartott aktív kapcsolat.
A nézők cica alakú párnákon üldögélnek, a játszók a Friss tintából választott verseket szavalva és énekelve ezüstszürke párnákat varázsolnak mindenféle állattá, míg a plafonon hatalmas, titokzatos macskaistenség tanyázik látványosan pöndörödő macskabajusszal. A gyerekek élvezik a bevonósdit, ahogy a szereplők berántják őket az előadás sodrába, eleinte csak apró simogatással, majd fröcsköléssel közeledve, végül heves párnacsatában csúcsosodik ki az együttlét.
A fesztivál egészéről még pár szót: Fekete Dóra, aki a rendezvény arculatát tervezte, minden apró részletre figyelt – a bábfesztivál címerállata, a kötélen táncoló, türkiszzöld kiskecske mindenhol felbukkan. Kecske bújt az ajándékba kapott jegyzetfüzetbe, a programba, de még az ebédjegyekbe is, és természetesen a szereplő társulatok is egy-egy ilyen álmatag, kedves kisgidát kaptak ajándékba.
A szakmai beszélgetésekből csupán ízelítőre futotta, de úgy tűnt, roppant érdekesek. Egyrészt kiderült például az, ha egy előadásnak a félkész verzióját láttuk, és remélhető, hogy a bemutatóra összeérik majd az adott produkció. Másrészt számos problémakör került elő – köztük olyanok is, melyeket én egyáltalán nem érzek problémának: például értik-e a gyerekek az iróniát, mit jelent, ha egy előadásnak több jelentésrétege van, kommunikáljunk-e párhuzamosan a gyermekét kísérő szülővel is, vagy ne? Fontos-e a szöveg a bábszínházban, vannak-e „szent és sérthetetlen” művek, mennyire lehet vegyíteni egy irodalmi textust egy egyszerűbb, beszélt nyelvi szöveggel? Vajon minden színpadra behozott eszköz képes-e beváltani a funkcióját? Hol húzzuk meg a műfaji határokat a bábszínháznál, mennyire visel el a műfaj (és a szakma) egy határterületen mozgó (jelen esetben például egy táncos) előadást?
Mit jelent a kortárs bábszínház, és miféle tendenciák vannak például a sokáig tabutémának számító jelenségek feldogozására?
Az általam meghallgatott beszélgetésen ugyan nem került elő, de merem remélni, hogy az ezt megelőző napokon igen, hogy milyen előnyei és hátrányai vannak az előzsűrizés nélküli szabad jelentkezésnek. A beszélgetésen Bagossy László rendíthetetlen konzervativizmusát és humortalanságát üdítően ellensúlyozta Dr. Marek Waszkielnek, a Bialostocki Teatr Lalek igazgatójának szellemessége, rendkívüli tájékozottsága, nyitottsága és kiváncsisága.
A találkozó többi eseményéről hamarosan újabb írásban számolunk be. A Szerk.