Ha értékelni kell egy európai fantasy filmet, ami ráadásul Giambattista Basile, a 17. századi történetíró folklórból táplálkozó, egészen sajátosan bizarr műmeséin alapszik, akkor nálam az alkotás óriási lépéselőnnyel indít. VÍZKELETI DÁNIEL KRITIKÁJA.
Amikor egy kínai animációs film Tolsztoj Feltámadás című regényéből kölcsönzi a városi élet mibenlétét fejtegető mottóját, ami ráadásul egyszerre tükrözi az író filozófiai és érzékien lírai gondolkodásmódját, akkor joggal sejthetjük, hogy nem egy egynyári élményt tartogató darabról lesz szó. VÍZKELETI DÁNIEL KRITIKÁJA.
Martin Koolhoven egy nő emancipációjának vadnyugati miliőbe helyezett történetén keresztül feszegeti a szabad akarat témáját. Kérdésfelvetése – különösen korábbi, európai munkáihoz képest – nem tűpontos, de cserébe nézhető filmet eredményez, amely egy darabig még izgalmas is. VÍZKELETI DÁNIEL KRITIKÁJA.
Egy film, amely azzal kecsegtet, hogy sötét titkok mélyére visz: a néző most megismerheti Reinhardt Heydrichet, az embert, aki Hitler és a Harmadik Birodalom irányításáért felelős Himmler elsőszámú végrehajtójaként működött, akinek a gyakorlati kivitelezést célzó terveire épült a „végső megoldás” elindítása. VÍZKELETI DÁNIEL KRITIKÁJA.
Matthew Vaughn olyan, mint az a fociedző, aki játékosait bekötött szemmel küldi pályára, mondván, majdcsak betalálnak így is. Aztán a folyamatos mellélövések után az egyik labda valóban a hálóban landol. A kérdés: elég-e egy gól a győzelemhez? VÍZKELETI DÁNIEL KRITIKÁJA.
Mit szólnál, ha az életedet egy gyönyörű luxuslakásban kellene leélned? A legjobb távoktatásban részesülsz, van tévé, internet, könyvtár, és a szerelmed is a szomszédban lakik. Jól hangzik, ugye? Ja, azt nem mondtam, hogy egy immunbetegség miatt, amint elhagyod a fertőtlenített lakást, halálosan megbetegszel. VIZKELETI DÁNIEL KRITIKÁJA.
A kedves olvasó először is engedjen meg nekem egy személyes megjegyzést. Luc Besson a példaképem, a bálványom volt. Most már ez nincsen így. VIZKELETI DÁNIEL KRITIKÁJA.
Hogyan válunk családunk haláláért felelősöket követelő megtorlóvá? Legújabb filmjében Arnold Schwarzenegger erre a kérdésre keresi a választ. VIZKELETI DÁNIEL KRITIKÁJA.
Hadd spóroljak meg kettő egérkattintásnyi időt a gondos moziba járó internetezőnek: nem, ezúttal nem a magyar címfordítást végző munkatársak ízlésével van gond. VIZKELETI DÁNIEL ÍRÁSA.
Robert Rodriguez állítólag nem iszik alkoholt. Alig hihető állítás a 90-es évek függetlenfilmezésének új utat mutató, mocskos-karcos El mariachi rendezőjéről, ám a Sin City – Ölni tudnál érte után úgy gondolom, talán mégis lehet benne valami igazság. VÍZKELETI DÁNIEL KRITIKÁJA.
A Titanic missziója szempontjából kiemelten fontos a Sötét oldal szekció: a műfaji köntösbe csomagolt súlyos témákat bemutató filmek jó példát mutatnak arra, hogy az „alantasabbnak” titulált műfajok is képesek komplex kérdéseket feszegetni. VIZKELETI DÁNIEL ÍRÁSA.Manuel Chango
Idén az egyik legtöbb filmet – szám szerint kilencet – számláló szekció a Sötét oldal volt. Az elmúlt évek egységesen erős színvonala alapján így sokat ígérő alászállásra számíthattunk az emberi lélek sötét bugyraiba. Ám hamar ráfagyhatott a mesterségesen gerjesztett rémület az arcunkra: mintha a mennyiség a minőséget igyekezett volna kompenzálni. VIZKELETI DÁNIEL ÍRÁSA.
Aki a cím alapján a XIX. századi klasszikusokat idéző romantikus párizsi utazásra számít, amelyre nyugodtan invitálhatja akár a nagymamáját is, csalódni fog. Mert az alkotás sokkal inkább állítható egyazon sorba a nyersen őszinte kortárs európai szerzői filmekkel, mint a Párizs életteli világát bemutató művekkel. VIZKELETI DÁNIEL KRITIKÁJA.
Idén a Titanic szó hallatán az éppen száz éve elsüllyedt luxushajó tragédiájára és James ’Avatar’ Cameron 3D-re felturbózott, újra moziforgalmazásba küldött, szerelmes katasztrófafilmjére hamarabb asszociálhattunk, mint a minőségre kínosan ügyelő filmfesztiválra. VIZKELETI DÁNIEL ÍRÁSA.
Az idei Anilogue teljesítette kitűzött célját: a közelmúltban készült, a világ élvonalába sorolható animációs munkákat mutatott be. VIZKELETI DÁNIEL ÖSSZEFOGLALÓJA.