nem emlékszem, hol, mikor vagy kinek mondhattam a Pion István által idézett megjegyzésemet. Nem ugrik be semmi, lőttek a rövid távú, ám egyre messzebbre hatolva hamvasztó emlékezetemnek. Hogy a komfortzónába soroltam a slamet, mint egy nosztalgiázó agg-beat vagy hippi, aki a saját ifjúkorát tekinti a hőskornak, és a jelenvalóságot természetesen a romlás, bomlás, elgagyisodás munkaalapú vagy/és piacorientált, nyalakodva marakodó üzekedésének? MARNO JÁNOS ÍRÁSA.
KEDVES SLAMMEREK ÉS SLAMMERELLENEK, Vita a slam poetryről a Revizoron, 5.
Tovább a cikkhez