A Budapest Tánciskola bemutatói mindig felüdülést jelentenek, frissesség, lendület és szűnni nem akaró kíváncsiság jellemzi őket. KRÁLL CSABA ÍRÁSA.
A St. Pölteni-i „Művészetek Palotája” közismerten naprakész és igényes modern tánckínálatának Sylvie Guillem, napjaink rajongott táncművésze volt az egyik, ha nem a legnagyobb sztárvendége ebben a szezonban. KRÁLL CSABA KRITIKÁJA.
„Egy értelmetlen, összefüggéstelen, unalmas darabot láthat a kedves közönség” – olvasható egy csalódott néző bejegyzése a Vivarium előadásáról a Trafó Facebook-oldalán. S ha realista színjátszáson szocializálódott élményeink felől közelítünk a látottakhoz, a kommentelőnek még igaza is van. KRÁLL CSABA CIKKE.
Virág Melinda harmadszor dolgozott koreográfusként a Bethlen téren. Először 2007-ben egy kettősön Téri Gáspárral (Altera pars), két évvel később már külsősként a teljes társulattal (Szájbanforgó). Most négy táncossal egy hangulatos, de nem elég mélyre ásó kamaradarabon. KRÁLL CSABA KRITIKÁJA.
„Előre elnézést kérünk a valóságunkért” – a Folyamatos jelen második stációjában elhangzó mondat nem éppen túlcsiszolt, de feltétlenül igaz a trilógia mindhárom előadására. KRÁLL CSABA ÍRÁSA, 2. RÉSZ.
Olyan ez a Toldi, mintha egy bazilika oltáránál szerzetesi ruhába bújt ministránsok betlehemest játszanának, csakhogy a kis Jézuska helyett a bongyor hajú Miklós születne meg, mint megváltó hős. KRÁLL CSABA KRITIKÁJA.
„Amikor dolgozom, a helyzetnek megfelelően megpróbálom a saját igazamat, a saját belső indíttatásomat szabadjára engedni. Nem szeretnék provokálni, viszont annak érdekében, ami belülről mozgat, nagyon könnyen megteszek mindent.” KRÁLL CSABA INTERJÚJA.
A kortárs színház alapvető dilemmája, hogy kellenek-e még drámaírók, ad abszurdum drámák, jól-rosszul megírt, rendezőről rendezőre szálló, kötött színpadi szövegek, hogy az üres térben színház szülessen. KRÁLL CSABA CIKKE.
„Egy kulturális intézmény igazgatóját nem szükséges szeretnünk, elég ha tisztelhetjük majd az elért eredményei miatt. Egy színházigazgatói posztra mártírként, önáldozatként bevonulni nem lehet.” KRÁLL CSABA INTERJÚJA.
Eldőlt, kihirdették – bár úgy gondolom, egy pillanatig sem volt kérdéses, hogy ki kapja a Trafót. De aki ennyire nem szereti a nyilvánosságot, a nyilvánosság előtti megmérettetést, és ennyire fél az egyenes kérdésektől, az miért akar egy kortárs befogadó színház igazgatója lenni? KRÁLL CSABA ÍRÁSA.
A XIII. kerületi Pozsonyi úton, két háztömbnyire Heltai Jenő hajdani lakhelyétől, egy negyedik emeleti társasági szalonban, ahol a hely szelleméhez illően pezsgővel fogadnak – legbensőbb titkok kifürkészői leszünk. KRÁLL CSABA CIKKE.
Fehér Ferenc Draculája nem félelmetes vámpír, gonosz vérszívó, hegyes fülű, hosszú karmú pokolfajzat, akit mindenki retteg, hanem a világ talán legmulatságosabb (képzelt) „gyilkosa”, aki ha csupasz női nyakat lát, kitátja a száját, de nem harap. KRÁLL CSABA ÍRÁSA.
Ritka, hogy a közönség körbeüljön egy táncelőadást, mert a koreográfiák általában egynézetűek, s fenemód tisztelik is ezt a hagyományos perspektívát, hacsak nem helyszínspecifikus előadásról vagy performanszról van szó. KRÁLL CSABA ÍRÁSA.
Az ostor a végén csattant, s aki csattogtatta: Akira Kasai, a butoh fenegyereke (feneörege); hogy a földi pokolból, vagy a poklok poklából szólt-e hozzánk, mellékes, viszont derekasan leverte rajtunk a megrögzöttségeinket. KRÁLL CSABA ÖSSZEFOGLALÓJA, 2. RÉSZ.
Tatsumi Hijikata Tiltott színek című darabjának 1959-es tokiói bemutatója óta nem tudjuk pontosan, csak sejtjük, kapisgáljuk, hogy mi is az a butoh, de most hat előadással megint közelebb kerültünk hozzá. KRÁLL CSABA ÖSSZEFOGLALÓJA, 1. RÉSZ.