Kárpáti Péter imprókból szerkesztett darabjai bizarr határhelyzetekben mozgatják a szereplőket, ahol a színészi játék fikcionalitását majdnem teljesen felszámolják az improvizációk életszerű reakciói. A hagyományos drámaírói fogások teljes hiánya ellenére mégis mitől képesek ezek a darabok annyi feszültséget hordozni, hogy önálló kötetben is megállják a helyüket? BARTA NIKOLETT KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez