Könyvklub
2018.05.31.

Szerelem, humor, glamúr, oldott hangvétel, vágyálmok és boldogságkeresés – Bill Holderman filmje egy látványosan középszerű, kockázatmentes, a romantikus komédiákat kedvelők minden igényét kiszolgálni igyekvő darab. ZALÁN MÁRK KRITIKÁJA.

Manapság már egyáltalán nem számít meglepőnek, mondhatni évek óta bevett „szokás”, hogy az álomgyár filmipara látványosan negligálja, vagy legfeljebb egy újabb szuperprodukció rövid mellékszerepének erejéig foglalkoztatja egykoron szebb napokat látott színészeit. A mellőzött hírességek súlyos drámája hosszú évek óta inspirál alkotókat (lásd a téma hamisítatlan klasszikusát, az Alkony sugárutat), ám Bill Holderman rendező inkább a kényelmesebb utat választotta: idősebb hollywoodi sztárok egész garmadáját boronálta össze egy pehelykönnyű romantikus vígjáték erejéig, hogy mindenkinek meglegyen a maga jutalomjátéka, és lehetőleg életerős, kedélyes, ne pedig elhanyagolt celebként vésődjenek be a nagyérdemű emlékezetébe.

Noha a Könyvklub Holdermannak még csak az első rendezése, talán nem túlzás kijelenteni, hogy – például forgatókönyvíróként – előszeretettel működik közre olyan idősödő színészeket szerepeltető filmekben, mint a 2015-ös A Walk in the Woods, melyben Robert Redford, Nick Nolte, Emma Thompson és Mary Steenburgen egyaránt felbukkant. Debütáló filmje pedig könnyed, szórakoztató vígjáték félreérthetetlen üzenettel: a nyugdíjas időszak nem magánnyal, agóniával és elmúlással terhelt, hanem újabb felfedezések és kalandok időszaka, a testi örömök és a szexualitás pedig kortalan, nem múlik el. Holderman jóformán a hétköznapok online és a nyomtatott bulvársajtó azon szövegeit ülteti át filmjére, melyek kiemelik, hogy az ötven az új negyven, a hatvan az új ötven és így tovább, magyarul állítják, hogy újra kell gondolni az időskor fogalmát. 

Jelenetek a filmből
Jelenetek a filmből

A Könyvklub története fölöttébb egyszerű. Az egyetemista koruk óta elválaszthatatlan barátnők, Diane (Diane Keaton), Vivian (Jane Fonda), Sharon (Candice Bergen) és Carol (Mary Steenburgen) negyven éve minden hónapban összeülnek saját alapítású könyvklubjukban, hogy friss olvasmányélményeiket – és persze magánéletük meghatározó eseményeit – kibeszéljék. Mivel nem kívánnak lemaradni az aktuális, a fiatalabb generációk körében slágernek számító könyvekről, ezért elolvassák E. L. James-től A szürke ötven árnyalatát is. Az olvasókat (nem utolsósorban a belőle készült film nézőit) a mai napig élesen megosztó regény válik a film fő katalizátorává, ugyanis azonmód felszítja a hősnők fantáziáját és testi vágyait, egyúttal ráébreszti őket arra, hogy valójában mind magányosak, szerelmi/nemi életük pedig évek óta csak haldoklik vagy egyáltalán nincs. 

Vivian úgy váltja egymás után a férfiakat, mint más a ruháját, Sharont hitvese elhagyta egy fiatal fruska miatt, Carol és férje kapcsolata évek óta testi szenvedélyektől mentes, Diane pedig férje halála óta egyedül él. Annak ténye, hogy E. L. James könyve kell ahhoz, hogy a szereplők ráébredjenek nemi életük hiányára, meglehetősen elkeserítő társadalomképet fest, noha e nyilvánvaló konklúzióba az alkotók láthatóan nem gondoltak bele, helyette egy jó reklámnak, de még inkább egy frappáns fordulatnak könyvelik el, melyre a film elbeszélését fel lehet fűzni. 

Hősnőink a könyv hatására változtatni akarnak sorsukon, próbálkozásaikat Holderman a műfajnak megfelelően számtalan verbális poénnal, valamint bőséges helyzetkomikummal ábrázolja. Amíg azonban a film szóbeli humora számos kacagtató pillanatot generálhat, addig a szituációk bemutatásánál lejáratott, már-már kínos utakra téved. Ugyan mitől lenne ma már vicces, hogy Diane a repülőgép utasterében az alvó Mitchellre (Andy Garcia) esik, Sharon munkája közben, kollégája jelenlétében aktiválja magát egy társkereső oldalon, vagy hogy Carol Viagrát dob férje italába? 

A képek forrása: MAFAB
A képek forrása: MAFAB

Habár a Könyvklub elsősorban az idősebb nemzedékekre összpontosít (a színészek felsorolásából ne hagyjuk ki a férfiakat sem, ott van Don Johnson, Craig T. Nelson és Richard Dreyfuss), igyekszik a fiatalabb nézőket is megszólítani, ám ezt nem csupán E. L. James regényének beemelésével vagy a szexualitás témájával teszi, hanem azt sugallja, hogy a nyugdíjas korral nem ér véget az élet, ráadásul lehetséges nőként vezető pozíciókba kerülni és élni a jól szituált, tehetősebb rétegek mindennapi életét. A négy női főhős tulajdonképpen négy típust testesít meg: Vivian jól menő szállodatulajdonosként komoly üzletasszony, Sharon a történet szerint az egyetlen női szövetségi bíró, Carol egy elismert étterem főséfje, Diane pedig „hivatásos” nagymama. Mindannyian egy-egy vágyálmot reprezentálnak egy olyan világban, ahol igazi konfliktusok nincsenek, legfeljebb annyiban, hogy Sharon nem tudja lezárni a múltját, vagy hogy Diane családi kötelezettségei miatt nem élheti önálló életét. 

A színészek minden kétséget kizáróan élvezték a forgatást, nem kellett különösebben bonyolult karaktereket alakítaniuk, ráadásul sokszor vagy önmagukat, vagy olyan jellemeket formáltak meg, melyeket már korábbi, hasonló műfajú filmjeikben is játszottak. Így például Diane Keaton ismét eljátszhatta a Szerelem a végzetem, vagy a Minden végzet nehéz című filmekből ismert, kissé szeleburdi, extravagánsan öltözködő, kétbalkezes, ám szerethető figurát.  

A Könyvklub tökéletesen átlagos romantikus vígjáték, jól szituált nyugdíjas szereplőkkel, elkendőzött konfliktusokkal, tágas szobákkal és konyhákkal, elegáns éttermekkel, ragyogó naplementékkel és sok borral. Másfél órányi kikapcsolódáshoz, a színészek miatt esetleg némi nosztalgiához maradéktalanul megfelelő, moziélménynek azonban már kevésbé. Csupán egy újabb csepp a romantikus vígjátékok végeláthatatlan óceánjában. 

Szerző: Zalán Márk
Címkék: Mozipremierek 2018