Sokkal több mint testőr
2017.08.24.

A felszabadult marhaságokra mindig kapható főszereplőpáros és a Több mint testőrön poénkodó felvezető kampány elhitette, hogy talán kicsit az alapszint felett fogunk szórakozni. Ehhez képest leginkább arra fogunk emlékezni a filmből, hogy Samuel L. Jackson milyen sokszor mondja benne, hogy köcsög. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA.

Jó, hát ez is valami, elvégre, ha valaki élvezetessé tudja tenni a köcsögözést (maradjunk a magyar szinkron szóhasználatánál), az Samuel L. Jackson, s hogy egy kicsit még tovább fokozzam ezt, ha lenne akciófilmes versenye az egy játékidőre jutó mulatságos köcsögözésnek, ő aztán biztos ott lenne a dobogón, sőt egyenesen róla neveznék el a kortárs világbajnokságot.

Ryan Reynolds is egyre jobban érzi magát filmsztárként, jót tett az önbizalmának és a játékkedvének, hogy annyit küzdött a Deadpool-filmért, amit aztán nagyon szeretett is mindenki. Így hát nincs abban semmi elítélendő, ha ők ketten összeállnak egy kis lövöldözésre-verekedésre, autósüldözésre, hogy együtt idézzék meg a nyolcvanas-kilencvenes évek káromkodós haverfilmjeit, amelyben az elején szívből gyűlölik egymást a motherfuckerek, hogy aztán a végére már csak viccből tegyék és mondják egymásra ugyanezt.

Az alapötlet egyébként tényleg „aranyos”: egykor menő személyi testőr azt a feladatot kapja, hogy vigyen el Manchesterből Hágába egy koronatanút, aki nem mellékesen az ő ősellensége, méghozzá egy profi bérgyilkos, aki, mint ahogy ezt többször is aláhúzzák flashbackekkel, egyebekkel, nem tud meghalni, annyira nagymester. Az egyiknek az a dolga, hogy mások akár a saját élete árán is életben maradjanak, a másik meg ennek a megakadályozására hajt. Az egyik mindent megtervez(ne), a másik inkább a köcsögözéssel színesített rögtönzés híve, de ha harcolni kell és komplett városnegyedeket lebontani, mindketten ugyanolyan királyok. Igen, van köztük kémia, ahogy ezt ilyenkor mindig tanácsos hangsúlyozni. 

Hangsúlyozzák is rendesen, meg mutatják is, röpködnek a bazmegek és a köcsögök, közben csikorognak a fékek, hullanak az ellenfelek, robbannak az autók, a házak, a mindenek – kicsit talán többször is, mint amekkora tűzijátékra tellett a produkciónak, ezért hát időnként bántó CGI-effektek helyettesítik a lángcsóvákat, ami azért eléggé bénán hat egy hollywoodi akciófilmben.

A kép forrása: MAFAB
A kép forrása: MAFAB

Egyébként is kicsit olyan a film, mintha Reynolds és Jackson végig greenbox előtt játszana, pontosabban maguk is mintha csak a vócser-verziójukat dobnák a közösbe: gyerekek, járjon a szátok, beszéljetek csúnyán, a többit majd utólag megoldjuk, persze-persze, mindenhol lesznek majd normális gegek, csak nem sikerült kitalálni ezeket a forgatásra. De a lényeg, hogy ti itt vagytok, meg itt van Salma (Hayek), Gary (Oldman) – az előbbi is csak köcsögözzön nagyokat (spanyolul is) és törjön be egy-két koponyát, az utóbbi meg nézzen úgy, mint egy kelet-európai diktátor, hiszen, ha Oldman néz úgy, az a nézés már elég is. Majdnem sok. 

Pedig nem sok ez, épp, hogy kevés, instant blockbusterre alig futja belőle, a japánt Kuroszavának hívják, a fehéroroszt Asimovnak, s minden bizonnyal nem azért, hogy a híres művészek előtt tisztelegjenek a névválasztásokkal. A Sokkal több mint testőrnek szinte csak mellékíze van, s ennek megfelelően csak egy-két röpke pillanatra képes megidézni a könnyed nyári kikapcsolódások emlékét. Azt, amikor még a köcsögözésnek is megvolt a maga műfaji és kicsit sem diszkrét bája.

Címkék: Mozipremierek 2017