Rosas: Bartók – Microcosmos / Trafó
2011.05.11.

Anne Teresa De Keersmaeker tizenkilenc éve járt nálunk először, de „civilben”, társulata budapesti előadásaiban nem lépett fel. Hat éve, szólóművével egymaga érkezett hozzánk, a Rosas táncos csapata nem jött vele. Ezúttal csak az együttes volt vendégünk, vezetője nélkül. HALÁSZ TAMÁS KRITIKÁJA.

Barones Anna Teresa De Keersmaeker, azaz, Keersmaeker bárónő (bizony: a koreográfus a nemesi cím birtokosa) Európa egyik legnagyobb hatású táncalkotója és -pedagógusa huszonnégy évvel ezelőtt keletkezett, élő zenére komponált Bartók-Ligeti estjét hozta el Budapestre: a frissen felújított munkát (voltaképp két koreográfiát, Bartók zenéjére, köztük Ligeti György egy, nem megtáncoltatott művével) társulata fiatal tagjai adják elő. Ránézésre nem lehetünk biztosak abban, hogy a koreográfiák keletkezésének idején már valamennyiük megszületett. Az előadók közt pedig ismerős is akad: a Microcosmos (azaz: Mikrokozmosz) tánckettősének fiatalembere, Jakub Truszkowski De Keersmaeker P.A.R.T.S. iskolájának korábbi növendéke, a Rosasnak tizenkét éve tagja. 2008-ban a Monotánc Fesztivál vendégeként, a MU Színházban adta elő Ernst Süss-sel közös darabját, a bodyScapest, melyet az Ismeretlen kutatása programsorozat (Műhely Alapítvány) keretében, egy évvel korábban, work in progress-bemutató formájában is láthatott a hazai közönség. De most vissza a múltba.

De Keersmaeker és társulata, a Rosas 1992-ben mutatkozott be nálunk, a Budapesti Őszi Fesztivál keretében megtartott Pas op! (Vigyázz!) – Flamand Kortárs Művészeti Napok keretében. Az igen szerencsés merítésben vendégünk volt még Win Wandekeybus és társulata (a nemrég ismét nálunk járt) Ultima Vez is. A hajdani program keretében Keersmaeker ugyancsak emblematikus darabjait táncolta társulata. A Rosas danst Rosas a Petőfi Csarnokban került színre: az akkor már kilenc esztendős opusz (melyet ugyanúgy négy nőalakra komponált a koreográfus, mint a most látott Bartók IV. vonósnégyest) állandó szerzője, Thierry de Mey és Peter Vermeersch műveire született, s vele debütált a Rosas, De Keersmaeker társulata. Bemutatójakor, szerzője mindössze huszonhárom éves volt. Az 1990 őszére elkészült, nyolcszereplős Achterland (ez az Erkel Színházban volt látható) Ligeti György (Etűdök zongorára) és Eugene Ysaye kompozícióira született. 

Hosszú szünet múltán, 2005 őszén láthattunk aztán újabb alkotást a flamand táncszerzőtől. Once című, megejtő, rendkívüli szólóművét maga táncolta a Trafó színpadán. A két vendégjáték közötti tizenhárom év során De Keersmaeker a világ egyik leghíresebb koreográfusává lett: a Joan Baez 1963-as (karcos és tapsos) koncertlemezére készített munkája tömény (ön)reflexió. A mű, budapesti előadása idején még nem volt három esztendős. A legutóbbi vendégjátékon pedig ismét az 1980-as évekbe szállhattunk vissza Anne Teresával. 

Jelenet az előadásból (A kép forrása: Rosas)
Jelenet az előadásból (A kép forrása: Rosas)
De Keersmaekert gyakran szokták Pina Bauschhoz hasonlítani (bár megbízható körökből származó információk szerint ezt tanácsos nem a füle hallatára tenni). Bausch halálával magára maradt az európai moderntánc újító nagyasszonya, aki szerepét (vagy akár: megjelenését) tekintve joggal volt hasonlítható a wuppertali nagymesterhez, stílusát, munkái atmoszféráját vizsgálva azonban ez az összevetés finoman szólva felszínes figyelemre vall.

A Bartók-est két koreográfiája, a kétszereplős Mikrokozmosz és a négyszereplős IV. vonósnégyes mára az európai moderntánc klasszikus alkotásainak tekinthető. A mintegy negyedszázad után, a közelmúltban felújított műbe mint tükörbe nézhetünk bele, de elsősorban nem mi, nézők. 

Elgondolkodhatunk rajta, mennyiben és honnan lehet ismerős; hányféle lenyomatot hagyott maga után, és hányfelé? Olyan élményünk lehet, mint amikor egy-egy modernista építész úttörő alkotásával találkozunk, képen vagy élőben, s megfogalmazódik bennünk: de hát tengernyi ilyen házat láthatunk, nap mint nap! Na igen: de ez az első… Ezt nevezik átütő hatásnak, pionírságnak: De Keersmaeker munkássága rendkívüli hatást gyakorolt kora és korunk táncára. Puritán, letisztult, hangulati ellentétpárokat finoman, alig észrevehetően egymással, avagy egymás ellen kijátszó koreográfiáinak tengernyi (volt) az utánzója. A két, Bartókra koreografált táncban sajátos, elemi személyesség lakik. Rendkívüli élmény lehetett rekonstrukciójuk. 

Az egymással sodró képekben ismerkedő, tusakodó, egymáson tapodó és egymásban fürdő emberpár a fiatal felnőtt-lét, a másik felé irányuló keresgélés képeit mutatja. Az incselkedés és a szövetségkeresés, a komoly és a játszi, a valódi és a képzelt, az ismerős és az ismeretlen testesül meg előttünk a két táncos játékában, mely a Jean-Luc Plouvier és Michael Frohnmeyer által élőben megszólaltatott zeneműnek támaszkodik. Ugyanez, a felnőtti létre pislogó átmenetiség-élmény köszön vissza a négyszereplős alkotásban. Az izgalmasan megtöbbszörözött egy, a mesélő, az elmesélt főalak „négyen van”. De Keersmaeker zseniálisan játszik e maga teremtette, szokatlan helyzettel, a négy testbe leosztott egyetlen történetével. A jellegzetes (számos munkájában visszaköszönő) egyszerű, fekete ruhába öltöztetett táncosnők sodró, tökéletes szinkronban lévő tánca hol felemelő, hol pajkos, sőt (az egész művet, az egész életművet illetően, atipikus módon) olykor humoros. A fekete dressz alól kikandikáló, vagy meg-megvillantott, kissé ormótlan, fehér bugyik joggal (és persze: nagyon is szándékoltan) váltanak ki derültséget a nézőkben. Bartók művének pompás sokarcúsága, kopásálló, halhatatlan modernsége köszön vissza a produkció mozgásanyagában. A jellegzetes forgások során (melyről a dervisek tánca ugorhat be rögvest) lobogva pörgő szoknyák, a vállra billenő fej, a látványos frontalitás, a fizikai színházat idéző, harsány és felrázó trapp: megannyi mesterjegy a flamand nagyasszonytól. A IV. vonósnégyes eredeti szereposztásában De Keersmaeker maga is egyike volt a négyeknek. Művét hosszú ideje elengedte, kilépett belőle, kiült a nézőtérre. Nem pusztán szemlélni, de újraalkotni egykori magát. Ritka, megejtően bátor gesztus.
 
Cím:  Bartók / Mikrokosmos,  Koreográfia:  Anne Teresa de Keersmakeer,  Cím:  Mikrokosmos,  Táncosok:  Elizaveta Penkova, Jakub Truszkowski,  Zene:  Bartók Béla,  Zenészek:  Jean-Luc Plouvier, Michale Frohmeyer,  Cím:  Monument - Selbstportrait - Bewegung,  Zene:  Ligeti György,  Zenészek:  Jean-Luc Plouvier, Michael Frohmeyer,  Cím:  IV. vonósnégyes,  Táncosok:  Tale Dolven, Elizaveta Penkova, Taka Shamoto, Sue-Yeon Youn,  Zene:  Bartók Béla,  Zenészek:  The Duke Quartet,  Fény:  Anne Teresa de Keersmakeer, Herman Sorgeloos,  Jelmez:  Rosas, Anne-Catherine Kunz
Megítélt támogatás: 2 500 000 Ft
Támogató: Táncművészeti Kollégium
Külföldi társulatok felléptetésére (2011)