…az alkotói attitűd – melynek alapja az emberek iránti érzékenység és tisztelet – viszont azonos. 

A Hotel Modern csapata az első világháborút felidéző A nagy háború és az auschwitzi borzalmakat megjelenítő Camp című produkciók után a Rákmesékkel vendégszerepelt a Trafóban. Az előadás főszereplői garnélarákok (több száz kiszárított rákocska), melyek az előadás etűdszerű jeleneteiben különféle emberi szituációkban szerepelnek. A rákok tehát az emberi lét parabolisztikus és groteszk bábfigurái, a Rákmesékben a világrengető történelmi események egyéni hangvételű interpretációja helyett az emberi lét hétköznapisága és banalitása kerül terítékre, ugyancsak egyedi megfogalmazásban: humoros és ironikus formában, tragikomikus részletekkel, alkalmasint némi szentimentalizmussal.

Jelenetek az előadásból

A Trafó játéktere zsúfolásig tele munkaasztalokkal, rajtuk a különféle jelenetek makettjei állnak – a társulat most is az őket jellemző speciális színpadi technikával dolgozik: a színészek a díszletként szolgáló makettekben játszanak (báboznak) a rákokkal, és ezeket a különféle kameraállásokból rögzített jeleneteket (mint egy animációs filmet) kísérhetjük figyelemmel a háttérben látható vásznon. Egyszerre látjuk tehát a játék eszközeit, a film születését és magát a filmet. A színészek sem bújnak el: nézhetjük az arcukat, gesztusaikat, és ők is figyelnek a nézők reakcióira. Ezáltal teremtődik egyfajta közvetlenség, közelebb kerül egymáshoz a néző- és a játéktér. Az előadás végén pedig ez a színpad-nézőtér viszony is megbomlik, a nézőket a terepasztalok közé invitálják, és a néhány perccel korábban még játékban lévő makettek és állatok kiállítási tárgyként tekinthetőek meg. Az előadás egyik jelenetében a kissé műveletlen rákocskák a világ jellegzetes épületeinek kicsinyített mását felvonultató kiállításon (Mini World) járnak. Ekkor következetesen Big Bangnek titulálják a Big Bent, és erről hosszasan vitatkoznak is, de ezzel együtt megtapasztalják, hogy nem tudnak jól tájékozódni, nem mozognak otthonosan saját világukban, illetve nincsenek tisztában annak értékeivel. A kiállítássá avanzsált játéktérben sétáló néző – akár rajongva ámul vagy viszolyog a látottakon – egyúttal az élet groteszkségére csodálkozhat rá.

Az előadás körülbelül félszáz jelenete sokféle helyszínen játszódik: van kávéház, ravatalozó, szülőszoba, műtő, diszkó, börtön, benzinkút, box-aréna, biliárdszalon és zöld rét. A rákok trécselnek, buliznak, üzletelnek, házasodnak, énekelnek, sakkoznak, szeretkeznek. Figyelemmel követhetjük egy kémiai kísérlet részeként folyadékok vegyülését, láthatunk két ismeretlenes egyenlet-megoldást és madárfajokról zajló tudós vitát is. A rák-bábokat kézzel vagy dróton mozgatják, egyesével vagy nagy tömegben, és meglepő a felismerés, hogy a mozdulatlan rákfejek mintha különböző arcvonásokkal rendelkeznének, gombszemük is más-más szögben áll. A színészek remek játékának köszönhetően pedig olyan illúziónk támadhat, hogy az állatoknak mimikája is van. Az előadáshoz szervesen hozzá tartozik a zenei aláfestés, élő minden hanghatás, zörej és dallam. A zenész saját munka-asztallal rendelkezik, melynek tartalma leginkább egy bolhapiacra emlékeztet. Vannak itt különféle méretű, formájú és színű üvegek, dobozok, de olyan beazonosíthatatlan tárgyak is, melyekről nem is gondolnánk, hogy kis kreativitással hangszerként tudnak működni.

Az alkotók horizontálisan és vertikálisan is szeretnék megmutatni a világot, így itt sem hiányoznak a történelmi utalások: egy ízben időszámítás előtti időkre utalnak (amikor kőtáblákra adminisztrálják a könyvelési tételeket), a Holdat felfedező űrhajós rákocskák önfeledten ugrándoznak a súlytalanság állapotában, és történik utalás a hirosimai atomrobbanásra is (a robbanás felhőjét egy karfiollal jelenítve meg). Az időjárás-jelentés karikatúraszerű meteorológusa a néhány perces légköri beszámolót show-műsorrá fokozva a napóleoni csatákról sztorizgat. Van irodalmi allúzió is, a Veszedelmes viszonyok rák-márkinéja az egyik jelenetben a könyvelőjének fogalmazza kétértelmű utalásokkal díszített, pénzügyeiről szóló levelét. Egy kis képzőművészet is előkerül, nagy festők híres képeinek miniatűr változatait fedezhetjük fel az egyik jelenetben – bár van némi különlegesség: a képek szereplői egytől-egyig tolókocsiban ülnek. Az emberiség a legnagyobb fricskát az Antik Roadshow című jelenetben kapja, amikor húszezer Euróra értékelik fel az egyik rák tulajdonában lévő, műtárgyként fetisizált meggyilkolt és megbecstelenített emberhullát.

Fotó: Leo van Velzen (Forrás: trafo.hu)

Követhetjük az élet fontos aspektusait a születéstől a halálig, vannak visszatérő helyszínek, egy-egy figura (például a virágárus rák) több jelenetben is megjelenik. A szerkezet keretes: a film a ravatalozóban kezdődik és ott is fejeződik be. A jelenetek között van pantomimszerű és szöveges, rövidebb-hosszabb, viccesebb és szomorúbb, kidolgozottabb és elnagyoltabb. Bár vannak hangsúlyosabb és kevésbé hangsúlyosnak tűnő részletek, a jelenetek nem szigorú struktúra szerint követik egymást: sorrendjükön lehetne változtatni, el is hagyhatnánk egyet-kettőt, vagy hozzá is tehetnénk, a lényeg nem változna. A társulat munkája professzionális, mindig minden szükséges tárgy a helyén van, a forgatásnál mindig találnak érdekes és új nézőpontokat, kameraállásokat. Elképesztő belegondolni a kivitelezés technikai részleteibe, a miniatűr világ minden ízében lenyűgöző.

Mindezek ellenére néhol érezhetjük azt, hogy lehetett volna precízebb a dramaturgiai munka, és valamiféle narratíva még izgalmasabbá tehetné a látottakat. Igaz, ez a strukturálatlanság egy másik aspektusban az előadás esszenciája lehet. A véletlenszerűség – amikor nem tudjuk, hogy mi és miért következik, vagy miért éppen úgy és akkor – teheti igazán életszerűvé a kis rákok meséjét.

Vö. Götz Eszter: Volt egyszer sok rák 
Nánay Fanni: "Pedig milyen jól szórakoztunk a Mini World-ben"