Have a nice day
2017.12.13.

Amikor egy kínai animációs film Tolsztoj Feltámadás című regényéből kölcsönzi a városi élet mibenlétét fejtegető mottóját, ami ráadásul egyszerre tükrözi az író filozófiai és érzékien lírai gondolkodásmódját, akkor joggal sejthetjük, hogy nem egy egynyári élményt tartogató darabról lesz szó. VÍZKELETI DÁNIEL KRITIKÁJA.

A Have a Nice Day-t nemcsak a nagy orosz realista megidézése, hanem eddigi kedvező fogadtatása is érdemessé teszi a figyelemre. Ugyanis animációs filmként bekerült a 67. Berlinale versenyprogramjába, és az egyik legrangosabb távol-keleti filmfesztivál Arany ló nevű fődíját is bezsebelte. De ami még ennél is izgalmasabbá teszi a film utóéletét, hogy az egyik legnagyobb animációs filmfesztivál, az Annecy-i Nemzetközi Animációs Filmfesztivál programjába is meghívták, amit a kínai kormány nyomására az író-rendező Jian Liunak vissza kellett utasítania. Vajon mi szerepelhet egy kínai rajzfilmben, amitől a világ egyik legerősebb szuperhatalmának kormánya megijed?

Kína déli részének egyik ipari kisvárosában járunk, amikor Sziao Csang, a teherautósofőr menyasszonyának rosszul sikerült plasztikai műtétjét akarja jóvátenni azzal, hogy ellop főnökétől egy egymillió jüant tartalmazó táskát. A lopás híre gyorsan elterjed a városban, és egyetlen éjszaka alatt mindenki Sziao Csangot és a pénzt kezdi keresni. Ezalatt megismerjük a kínai alvilág tipikus figuráit és helyszíneit: koszlott klubokon, lepukkant netkávézókon és kihalt országúton keresztül vezet a hallgatag Csang útja. A cselekmény mozaikszerűen építkezik, egymástól független történetszálak váltakoznak, amelyek aztán több ponton keresztezik egymást. Megismerjük például Csang főnökét, aki egy bérgyilkost küld utána, mert ő közben azzal van elfoglalva, hogy kínzással vallatja egykori mentorát, segítőjét, szállásadóját. Közben a bérgyilkosról kiderül: sokkal könyörületesebb, mint azt elsőre gondoltuk, míg Csang barátai azok, akik a férfi ellen fordulnak, amikor tudomást szereznek magányos akciójáról. A karakterek szájába érdekesnek, elgondolkodtatónak látszani akaró szentenciákat adnak, közgazdaságról, Steve Jobsról, technikai fejlődésből, de mivel ezek sok esetben egészen idegennek hatnak a figuráktól és környezetüktől, az üres bölcselkedések szintjén maradnak. Az alkotók igyekeznek egy kisváros társadalmának keresztmetszetét adni, de hogy pontosan mi zavarhatta a kínai kormányt mindebben, az egyelőre rejtély.

Jelenetek a filmből
Jelenetek a filmből

A film traileréből kiderül, hogy az alkotók kifejezetten Tarantino Ponyvaregényét akarták megidézni, ám a lopott táska pénz körüli cselekményszövésre a filmtörténet egyéb pontjairól is akad példa. Csak a közelmúltból ott van Coenék McCarthy adaptációja, a Nem vénnek való vidék, vagy a Tarr Béla rendezte A londoni férfi. Mindhárom bizonyítja, hogy egy ilyen egyszerű sztori köré milyen vastag mondanivaló fűzhető: a véletlen mibenlétéről állítanak érvényeset. Nos, ez az, ami – kormányzati nyomás ide, Tolsztoj idézet oda – a Have a Nice day-ből vastagon hiányzik. Maximum a különböző cselekményszálak metszéséből fakadó poénok azok, amiket megfelelően kiaknáz a film. Egyébként az olyan mozaikszerkezetű klasszikusok komplexitását, a már említett Ponyvaregényen kívül, mint a Nashville-é, a Sátántangóé vagy a Magnóliáé, hiába keressük.

Cserébe valóban pontos betekintést enged egy tőlünk távoli városi lét mindennapjaiba, aminek az egzotikusságát csak fokozza, hogy olyan rajzfilmről beszélünk, ami leginkább a felnőtt nézőket célozza meg, és világát realista módon mutatja be. Az animációs film gyakran lép át egyfajta „varázsvilágba”, mert általa az élőszereplős film dokumentáló, valóságot rögzítő, fotografikus tulajdonságát könnyen felül lehet írni. Azzal, hogy a Have a Nice Day mégis a rögvalóság talaján marad, különlegesre stilizált hatást ér el, ami valahogyan mégiscsak egy valóságos érzékelésen túli minőséget kölcsönöz a filmnek. Talán ezen furcsa hatása miatt szúrta a kínai kormány szemét? 

A képek forrása: MAFAB
A képek forrása: MAFAB

Mert egyébként más okot nem nagyon adhatott a nyomásgyakorlásra, hiszen a Have a Nice Day brutális, de nem eléggé, vicces, de csak visszafogottan az, és van mélysége, mondandója mégis megmarad a konyhafilozófia színvonalán. Az eldöntetlenségek miatt támad az az érzésünk, hogy hirtelen szakad vége a filmnek. Az alkotóknak a nyugati művészet tanulmányozásával talán több időt kellett volna eltölteniük: arra gondolok, hogy hiába szervez mindent a véletlen, egy igazi Altman-féle mozaikfilmben ilyesmi nem fordulhatna elő. Ráadásul a Have a Nice Day folyamatosan maga ellen játszik azzal, hogy igyekszik úgy beállítani magát, mint ami jelenünk kaotikus helyzetének mély analízisét nyújtja. Pedig ha ezt nem tenné, akkor egy szórakoztató, néhol igazán vicces, máshol valóban izgalmas keleti különlegesség lehetne.

Címkék: Mozipremierek 2017