Yatoo / Koreai Kulturális Központ
2016.12.06.

Meditációs gyakorlat, rituális performance, önterápia, vagy a Földanya meggyógyítására tett kísérlet? A Yatoo koreai művészcsoport kiállításán fotók és videók dokumentálják, ahogy hiányosan öltözött emberek furcsa dolgokat művelnek földön, vízen, levegőben. A Koreai Kulturális Központban látható tárlat a természetművészet műhelyébe enged betekintést. ZÖLDI ANNA KRITIKÁJA.

A Koreai Kulturális Központról már azt is jó tudni, hogy létezik. A MOM Park tőszomszédságában energikusan virágzó ingatlanbiznisz egyik korai hajtásának, egy jellegtelen irodaháznak a földszintjén működik a Magyarországhoz sok tekintetben hasonló lelkületű koreai kultúra rezidenciája. A koreai nyelvtanfolyamtól a go-klubon át a taekwondo és gayageum oktatásáig (ez utóbbi megfejtése házi feladat) sokféle kulturális csemegét kínálnak. A Yatoo működése a koreai képzőművészetnek olyan szegmense, amely a nemzetközi művészeti színteret alapvetően mozgásba hozta. Az 1981-ben fiatalokból alakult csoport az elmúlt 35 évben olyan hálózatot hozott létre, amely lehetővé teszi, hogy a világ minden táján szétszórtan tevékenykedő „természetművészek” rálássanak egymás munkájára, tanuljanak egymástól, és magát a műfajt – melynek gyökerei keleten és nyugaton egyaránt megtalálhatóak – népszerűsítsék.  

Hee-joon Kang alkotása (1990)
Hee-joon Kang alkotása (1990)
A természet, mint a művészi alkotómunka tárgya a nyugati művészetben a land-art megjelenésével szerzett magának polgárjogot a múlt század hatvanas éveitől. A meghatározás már jelzi a különbséget, ami a keleti alkotói attitűdtől elválasztja a nyugati művész felfogását: a nyugati civilizáció számára a létrejövő alkotás a médium, mely közvetít valamit az elmondhatatlanból. Ebből következik, hogy a kultúra fejlődésének mércéjévé a technikai tudás csiszolódása vált, a mű anyagi, szellemi, esztétikai tökéletessége. Érthető módon a tökéletes művet az idő romboló hatásától meg kell óvni, így a maradandó alkotás létrehozása alapkövetelménnyé vált. Az illúzió, hogy neve és dicsősége az alkotással összeforrva évszázadok múltán is élni fog, a nyugati művész egóját hatalmasra növelte. A mértéktelenül megnövekedett ego pedig mérhetetlenül nagy alkotásokat hoz létre – jó példa erre az építészet, és azt is tudjuk, hogy különféle hatalmak a legkülönbözőbb módon vésik az idő palettájára gigantikus szignójukat. 

A keleti felfogás ettől alapjaiban eltér. A buddhizmus, a tao, a shinto és a hinduizmus rokon abban, hogy a természetet és az embert egyetlen univerzális egység elemeinek tekintik. Az ego háttérbe szorul, a művész nem teremtő-alkotó, csupán médium. A természetművészek szelíd alkimisták, akik művük létrehozása során aktív kapcsolatba lépnek az élő természettel. A mű itt nem pusztán a produktum, amely amúgy is legtöbbször múlandó anyagból jön létre, hanem maga az alkotás folyamata. A természettel történő alázatos együttműködés a keleti szemlélet szerint „természetes”, ahogyan minden hagyományos kultúrában az: a bizonyos helyeken még élő népművészet, a parasztházak vonzereje épp ebben az ősi tudásban keresendő, és Európában sem idegen. 

Seung-hyun Ko: Cow and I (1983)
Seung-hyun Ko: Cow and I (1983)
A fenti különbségből adódik a természetművészet másik alapvető sajátossága: az alkotók tudatos távolmaradása a galériák és kurátorok uralta művészeti piacról. A Yatoo – a név gördeszkát jelent – tagjai a globalizálódott nagyvárost maguk mögött hagyva, idilli természeti környezetben, a Geom folyó mentén, Gongjuban hozták létre alkotó telepüket, ahol 1981 óta megrendezett workshopok keretében élik meg a négy évszak ritmusát, a természet születésének és pusztulásának ciklikusságát. Az eltelt 35 évben lépésről lépésre épült ki az a kapcsolatrendszer, amelynek keretében ma már a műfaj nemzetközi tekintélyei találkoznak a Geumgang Nature Art Biennale keretében, a Yatoo International Project webes felületén, vagy a Global Nomadic Art Project évente más helyszínen zajló alkotó túrái során. 

Persze a hetekig tartó munka során a hagyományos értelemben vett alkotás is létrejön, még ha legtöbbször romlandó, múlandó anyagból is. A Yatoo tagjai lehetőleg előkészületek nélkül, a természetbe belépve, vele együttműködésben szeretnek dolgozni, miközben testük megtisztulására, elméjük kiüresítésére törekszenek. Munkáikhoz gyakran használják eszközként saját testüket, sokszor az adott helyszínen véletlenszerűen talált tárgy az alkotás kiinduló pontja. Rendszerint a legegyszerűbb eljárásokat használják: egybegyűjtenek, összekötnek, megrajzolnak, belehelyeznek, elhullatnak – jeleket hagynak a tájban, melyet aztán a természet fokozatosan visszahódít. A test nyoma a homokban, amit a dagály hullámai eltűntetnek, a vonal, ami töretlenül folytatódik a fa kérgén, és a kar bőrén, egymásra helyezett ágak, kövek, kupacok – olyan apró beavatkozások, melyek nem rendezik át a tájat, épp csak tematizálják a meglévő, természetes esztétikát; asszociációk felerősítésével irányítva a figyelmet a természet formái és jelenségei mögött megbújó univerzális rendre. A rituálisnak is nevezhető alkotás során nem csak a természet, maga az alkotó is átlényegül, éppúgy, mint az alkimista a nagy mű létrehozása során. Az ego megkerülhetetlen, lévén az emberi létezés alfája és omegája – a természethez képest azonban itt reális léptékét nyeri el.

Won-gil Jeon alkotása. A képek forrása: Koreai Kulturális Intézet
Won-gil Jeon alkotása. A képek forrása: Koreai Kulturális Intézet
A természetművészet első hallásra szokatlan fogalma lassan kezd polgárjogot nyerni a galériák falai között is, ahonnan pedig a természettel szelíd kölcsönhatásban alkotók tudatosan vonultak ki a műfaj megszületésének pillanatában. Ennek mindenütt más és más oka volt, ám az alapvető, hogy a megszülető művek kitörnek a klasszikus keretek közül. Épp ezért fontos azok dokumentálása - a Yatoo tevékenységét bemutató kiállítás néhány finom érzékenységű, efemer anyagokból alakított kompozíció mellett főképp fotókból és videókból áll, melyeken az alkotás időben is kibomlik, legalább részlegesen engedi átélni a mű megszületésének folyamatát. Hosszú idő kell ahhoz, hogy belemerüljünk a látottak feldolgozásába, mintha meditálnánk. Kortárs mandaláknak is nevezhetnénk ezeket az akciókat, melyek a klasszikus szimmetrikus alakzatok nyomdokába lépve destrukturálódott korunk leképeződései. 

A természetművészet az az ágazat, amelyben Magyarország tényleg jobban teljesít. A kiállítás kurátora, a természetművészettel évtizedek óta foglalkozó Erőss István, az egri Eszterházy Károly Egyetem Vizuális Művészeti Intézetének vezetője Európában egyedülálló módon egyetemi keretek között oktatja a műfajt. Többek között épp a Yatoo-hoz fűződő kapcsolatai révén a szak hozzásegíti a hallgatókat, hogy nemzetközi workshopokon tanuljanak a műfaj legkiválóbbjaitól. Erőss István kezdeményezésére Borsod megyében egy felújított magtárban már létrejött egyszer egy nemzetközi gyűjtemény, a Yatoo is bemutatkozott már Magyarországon és Erdélyben, Erőss szűkebb pátriájában is, ahol a természetközeli létezés talán még mindig élhető életforma. A Yatoo – akiknek a műfaj nevét (Nature Art) is köszönhetjük – mostani kiállítása hiánypótló módon egészíti ki a Műcsarnok nemrég bezárt Ágak című, nagyszabású természetművészeti tárlatát a gyökerek hiteles bemutatásával.  

A kiállítás megtekinthető 2016. december 16-ig. 
Szerző: Zöldi Anna