Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

PENGE, PAMACS, POMÁDÉ

Zeke Gyula: Borbélyok, frizőrnők, fodrászok
2021. nov. 28.
A Könyvhéten megláttam a borítót a standon, és azonnal lecsaptam rá: micsoda cím! micsoda téma! mennyi fénykép! Azonnal ezernyi emlék: Kardos úr, a borbély a Hegedűs Gyula utca 24. szecessziós kapuja melletti üzlethelyiségben, 11 éves koromban géppel nyírta fel a hajamat nagyapám utasítására, hogy az uszodában gyorsabban száradjon meg; Anyu, a frissen fodrászolt, lakkozott frizurájával; dohányzó nők a piros búra alatt, fekete háló rögzíti a papír fülvédőt a forró levegő ellen, gázláng és sütővas, a Váci utcai maszek, sorolhatnám a sokaknak ismerős képeket. Ez az írás remélhetőleg kedvet csinál az olvasónak, aki kezébe veszi majd a vastag, 100 fekete-fehér és színes fotóval illusztrált könyvet, és megismerkedik a borbélyok, frizőrnők és fodrászok szakmája történetének izgalmas, sokoldalú és sok szálon futó narratívájával, a kezdetektől, de főleg a múlt század elejétől a rendszerváltásig, a borbélymesterség eltűnéséig tartó időszakban. Zeke Gyula – maga a borotválás lelkes híve, állandó borbély/nőjének, Marikának ajánlja művét – szép akkurátusan veszi sorba a tényeket, eseményeket, adatokat, akárha a beretválás kellékei lennének: amire épp szükség lehet, az a polcon van, de biztosak lehetünk benne, bármi előkerülhet a pult alatti, az állandó vendég saját borotváló kellékeit őrző fiókokból. Személyes tónusú ez a tudományos beszéd, ugyanakkor végtelenül objektív is: elképesztően hatalmas feldolgozott […]

A Könyvhéten megláttam a borítót a standon, és azonnal lecsaptam rá: micsoda cím! micsoda téma! mennyi fénykép! Azonnal ezernyi emlék: Kardos úr, a borbély a Hegedűs Gyula utca 24. szecessziós kapuja melletti üzlethelyiségben, 11 éves koromban géppel nyírta fel a hajamat nagyapám utasítására, hogy az uszodában gyorsabban száradjon meg; Anyu, a frissen fodrászolt, lakkozott frizurájával; dohányzó nők a piros búra alatt, fekete háló rögzíti a papír fülvédőt a forró levegő ellen, gázláng és sütővas, a Váci utcai maszek, sorolhatnám a sokaknak ismerős képeket. Ez az írás remélhetőleg kedvet csinál az olvasónak, aki kezébe veszi majd a vastag, 100 fekete-fehér és színes fotóval illusztrált könyvet, és megismerkedik a borbélyok, frizőrnők és fodrászok szakmája történetének izgalmas, sokoldalú és sok szálon futó narratívájával, a kezdetektől, de főleg a múlt század elejétől a rendszerváltásig, a borbélymesterség eltűnéséig tartó időszakban.

Zeke Gyula – maga a borotválás lelkes híve, állandó borbély/nőjének, Marikának ajánlja művét – szép akkurátusan veszi sorba a tényeket, eseményeket, adatokat, akárha a beretválás kellékei lennének: amire épp szükség lehet, az a polcon van, de biztosak lehetünk benne, bármi előkerülhet a pult alatti, az állandó vendég saját borotváló kellékeit őrző fiókokból. Személyes tónusú ez a tudományos beszéd, ugyanakkor végtelenül objektív is: elképesztően hatalmas feldolgozott levéltári anyaggal, statisztikákkal, statisztikai értelmezésekkel, a fejszőrzet (szakáll, haj) rendezésének történetéről. Szakmatörténet, kultúr-és társadalomtörténet, technika-történet mindez szórakoztató olvasmány és egységes, átfogó, valóban tudományos munka.
Az impozáns mennyiségű forrásanyag három nagy csoportba osztható A szerző elsőnek említi (https://litera.hu/media/litera-podcast/litera-radio-borbelyok-frizornok-fodraszok.html) a levéltári anyagokat: ipartestületi dokumentumok, panaszlevelek és válaszok, fel- és bejelentések, tisztázó igazolások: szemezget belőlük, olyan hangulatot teremt, hogy jelenlévőnek érzi magát a múltba merülő olvasó. Második csoportba tartoznak a statisztikai hivatal kiadványai, Illyefalvi I. Lajos munkái, ő a városszociológiai adatfelvétel és adatfeldolgozás módszertanának korszerűsítője volt. A harmadik nagy csoport a korabeli polgári sajtó, szaksajtó, a napilapok cikkei, ezek a kor mentalitásának feltérképezéséhez adtak segítséget, és oldják a statisztikai elemzések cseppet szárazabb tónusát.
Sok rétege van ennek a történetnek, ismerteti a szakma történetét (első és második fejezet). A Mindennek van előzményeaz antikvitásig nem nyúl vissza, deemlítés esika szóidőkről, vagyis a borbély és fodrász szavak eredetéről, etimológiájáról, jelentéséről és jelentésének változásáról, e változások szakmai, technikai okairól.  Zeke Gyula visszaviszi az olvasót azokba az időkbe, amikor még a borbély kirurgusként piócázott, eret vágott, köpölyözött, majd idővel már csak fogat húzott, boltja felett borbélytányér cégérrel. A második rész a Szervezetek és intézmények a céhek megszűnésével érkező változásokat ismerteti. A magyar ipar működését szabályozó törvényt 1872-ben hagyta jóvá az országgyűlés. A VIII. ipartörvény a nagyipar kiépítését segítette amikor valamennyi fennálló céhet megszüntette. Amennyiben a volt céhtagok többsége úgy kívánta, ipartestületet hozhattak létre. az 1884. évi XVII. törvénycikk már a kisiparosok érdekeit is szem előtt tartotta. A törvény 1. fejezetének 1. paragrafusa így hangzik: „A magyar korona országai területén minden nagykorú, vagy nagykorúnak nyilvánított egyén, nemre való tekintet nélkül, ezen törvény korlátai közt bármely iparágat, ideértve a kereskedést is, bárhol, önállóan és szabadon gyakorolhat.” Ez a jogszabály lényegében 1948-ig foglalta jogi egységbe az iparűzés feltételeit, a munkaviszonyokat és a szakoktatást. Ezt az időszakot elemzi és ismerteti a szerző az első nyolc részben. Szóba kerül sok minden, a mesterek, segédek és tanoncok élet-, lakás- és munkakörülményei, a munkaórák száma, a boltok berendezése, az üzletterek, még a higiéniai intézkedésekis, példának okáért egy 1898-ban született tervezet, mely javasolja: „A borotváló szék fejtámlájára minden alkalommal tiszta kendőt köteles tenni”, vagy „A fésűt és kefét ugyancsak minden használat után kötelesek szódaoldatban megmosni”. A javaslat rigorózus mivoltával nem értettek egyet azok, akikre vonatkozott, udvariasan bár, de tételről tételre megcáfolták, vagy azért, mert feleslegesnek tartották, vagy azért, mert túlságosan költségesnek bizonyult. „A borotváló szék támlájára minden alkalommal tiszta fejkendőt tenni? Ezen pont egyenesen anyagi tönkremenetelünket vonná maga után”válaszolta az ipartestület 50-es (azaz ötven tagú) bizottsága. Ehhez hasonló dokumentum-csemegékben dúskálhat a kedves olvasó szinte lapról lapra.
A nők megjelenésea női vendégkör kialakulásával és a női munkaerő feltünésével foglalkozik. Volt, aki özvegyi jogon örökölte a boltot, mások kitanulták a szakmát, megint mások manikűrösként vagy kozmetikusként dolgoztak az üzletben, és ha elég csinosak voltak, akkor kis cikkecske is megjelent róluk valamelyik napilapban, valahogy így: „A mai verőfényes reggelen új szenzációra ébredt az Eötvös utca környéke. Már a kora reggeli órákban elterjedt a hír a Hunyadi téri vásárcsarnok mozgalmas világában, hogy az Eötvös utca egy kis borbélyműhelyében csinos fiatal nő borotvál (kiemelés az eredetiben)”. Eleinte elvétve babrálnak női ujjak a férfifejeken, majd ahogy csökken a szakma jövedelmezősége (külön érdekes rész, ahol a borravalójelentőségéről ír a szerző, lévén, hogy a tanoncok és segédek igen gyakran fizetés nélkül dolgoztak, jövedelmük csakis a borravalóból származott), egyre több nő lép a férfiak helyére. Ugyanitt tudjuk meg azt is, hogyan jelenik meg az közösségi térben kuncsaftként a polgárnő, aki már nem a lakásra rendeli a frizőrnőt (fésülőasszonyt), hanem követve a 20. század eleji divatforradalmat, maga megy rendben tartatni frissen vágott eton, pubi vagy bubi frizuráját, és a 20-as 30-as évektől kezdve rendszeres látogatója a fodrászüzleteknek, ahol azért akkor még a férfifodrászok vannak többségben.
Ahogy közeledünk a jelenhez, úgy kopik meg a régmúlt olykor bájos patinája (Háborúk és bűnökés a Törés és folytonosság c. fejezet). Ostrom, behívók, zsidótörvények, belövések, rekvirálás, igazoltatás, a 1945 utáni évek, túlélők, feljelentettek és feljelentők; magyarázó szövegekkel összekötött jegyzőkönyv részletek, igen lesújtó, szürke képet festenek a városról. És jön az állami fodrászat, majd a fodrászszövetkezetek, itt már egyre ismerősebb terepen járunk, a maradék néhány magánkisiparos a maszek világban küzd a megélhetésért. A Lejtmenet a szakma válságos állapotának okait taglalja, és fájó szívvel búcsúzik el a borotválástól és a borbélymesterségtől.
Szerencsére a fodrászat megmaradt.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek