Menekülésről, családon belüli erőszakról, bizonytalanságról alig egy órában. A Perform[ing] Polandon látott performanszok olykor rendkívül sűrű megfogalmazásmóddal voltak képesek összetett társadalmi problémákról beszélni. Van azonban, hogy ezt a beszédet nehéz meghallani. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA.
Idén ünnepli ötvenedik születésnapját a Szkéné Színház. Nem mellesleg Pintér Béla is, akinek a nyolcvanas évek óta második otthona a Műegyetem második emeletén lévő színház: szubjektív magyar színháztörténet a legsikeresebb hazai független társulat vezetőjével. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA.
Tanúk nélkül színház sincs: Nánay István színikritikus azon kevesek közé tartozik, akik a Szkéné Színház 1970-es megnyitása óta folyamatosan figyelemmel kísérik, mi történt és történik a Műegyetem második emeletén. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA.
A tavaly először meghirdetett Titánium Színházi Szemle egyik nyertes pályázata Boross Martin rendezése, a Felülről az ibolyát. Milyen lehetőségei vannak ma Magyarországon a fiatal, tehetséges alkotóknak? Erről is kérdeztük az előadás rendezőjét. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
A tér fogalma inspirálta az Artus új előadását, amelyet az alkotók a MU Színház alapítójának és egykori igazgatójának, Leszták Tibor emlékének ajánlanak, de az elénk táruló képek sorozata könnyen értelmezhető egy sejtelmes világ profán rituálék és mítoszok töredékein keresztül való feltárulásaként is. VARGA ANIKÓ KRITIKÁJA.
„A legkisebb mértékű, akár néhány százalékos zárolás is a független előadó-művészeti szféra megszüntetését jelentené.” A Független Előadó-művészeti Szövetség Nyílt levele itt olvasható.
Az aranyhoz kapcsolódó asszociációs mező – a nemesfém kultúrtörténeti szerepe miatt – olyannyira gazdag, hogy magával a fogalommal szinte mindig eleve metaforaként találkozunk. Akkor is másra utal, amikor nem szóként vesszük a szánkra, hanem, mondjuk, gyűrűként húzzuk az ujjunkra. VARGA ANIKÓ KRITIKÁJA.
Szellemes koreográfiájú kakastánc, sután hangzó panelmondatok, kiürült kapcsolatokat felvillantó, unalomba fúló jelenettöredékek és bravúros elektronikus rajzolás – ez az Artus legújabb bemutatója. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
A Goda Gábor rendezte Törékeny című előadás az „érzelmi és fizikai törékenység” állapotait fogalmazza meg „mozdulatokban, képekben, szavakban”, miközben az előadás szövete maga is a törékenység határán egyensúlyoz. MIKLÓS MELÁNIA ÍRÁSA.
Kocsmafilozófia, amatőr pantomim tréning, szereplők a földbe beásva: bravó, íme a megújult Artus. Ez most tényleg komoly? Röhögjek vagy sírjak? Valaki magyarázza már el, miért mindig a táncosokat a legkönnyebb manipulálni? TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
Az Artus új bemutatójára fokozottan érvényes, hogy megtekintése előtt bárminemű beszámoló elolvasása ellenjavallt: az a legszerencsésebb, ha a néző kapaszkodók és előzetes tudás nélkül lép be az előadás koherens, kívülről megbonthatatlan világába. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA.
Alkotó ember számára közismert mítoszhoz nyúlni veszélyes és kézenfekvő vállalkozás. Kockázatos, mert bárki mondhatja a még oly egyéni értelmezésre is, hogy láttunk már ilyet. Mégis evidens, hiszen nem kell tekintettel lenni az előképekre, szárnyalhat a fantázia. JÁSZAY TAMÁS KRITIKAI SZEMLÉJE.
Nemigen tudok felidézni más független színházi előadást, amelyről hasonlóképp egyöntetű szeretettel emlékeztek volna meg a kritikusok. JÁSZAY TAMÁS KRITIKAI SZEMLÉJE.
Az Artus – korábbi munkáival összhangban – a Sztélé című produkcióban rejtvényt fejt és rejtvényt ad fel. Kultúrturisztikai ősperformansz és élő emlékmű-rekonstrukció egy órában, „godásan”. JÁSZAY TAMÁS KRITIKAI SZEMLÉJE.