Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
babszinhaz krabat kicsi revizor
magveto krasznahorkai 20240117

SZÍNES BOGLYÁK

Nagy István képeinek restaurálása / Türr István Múzeum, Baja
2008. okt. 13.
Érzékeny anyag a pasztell, nehezebben állja az időt, mint az olajfesték, s hiába vigyáznak rá az utódok, ha silány a papír, gyenge minőségű a kréta. Nagy István művei is megviselődtek a halála óta eltelt hetven év alatt, a tavalyi restaurálás után azonban olyan friss-ropogósak lettek, mintha csak most kerültek volna le a rajztábláról. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
Nagy István: Legelő állatok a Gyilkos-tónál
Nagy István: Legelő állatok a Gyilkos-tónál

Mennyiségileg is szép kollekciót őriz Nagy Istvántól a bajai Türr István Múzeum, mert az életét végigbolyongó művész halála előtt hat évvel a városban telepedett le. Erdélyből származott, az általa oly sokszor megfestett csíki havasok vidékéről, s mivel két év után feladta biztonságos tanítói állását, előbb festészeti tanulmányai, azután a világháború alatti katonaság, később meg valamiféle nyughatatlanság okán bebarangolta a fél világot. Már ha annak lehet tekinteni Erdélyt, Magyarországot, Vajdaságot, meg azokat a nyugat-európai országokat, ahol a fenti okok miatt megfordult. Tanult Münchenben és Párizsban, hadifestőként rajzolt az itáliai és galíciai fronton (Németh Lajos szerint drámaibb súllyal, mint Mednyánszky) majd bajai megállapodásáig szinte ingázott – alföldi kitérőkkel – Budapest és Erdély között.

Nagy István: Gyilkos-tó
Nagy István: Gyilkos-tó

Mivel sokat dolgozott az alföldön (többek között Szentes környékén is Koszta József mellett), az erdélyi fenyveseket és hegyeket szép számban megörökítő művei ellenére a hazai művészettörténeti besorolás alapján munkásságát az alföldi festészet körébe szoktuk utalni, bár a 20-as évektől kezdődően kiteljesedő életmű egyre inkább a realista alapokon nyugvó konstruktív tendenciák felé tolja művészetét.

Tematikailag nem túl széles a spektrum: főleg tájképek vagy fejek és alakok. Technikailag sem kísérletezett: maradt a pasztellnél és a rajzszénnél. Utóbbival inkább embereket rajzolt, zárkózott, kemény tartású figurákat, pasztellel pedig egyre szilárdabb belső szerkezetű, a realitást nem elhagyó, de abban konstruktív rendet teremtő, az élményt mégis közvetíteni tudó tájképeket.

Nagy István: Félegyházi tanyák
Nagy István: Félegyházi tanyák

Igaz, hogy az „alföldiekkel” – Koszta, Rudnay, Tornyai és a szobrász Medgyessy – baráti kapcsolatokat ápolt, ám ugyanúgy kontaktusban állt Egry Józseffel és Nemes Lampérth-tal és a fiatal Barcsayval is.

Bolyongásainak – melyeket legtöbbször gyalogszerrel tett, s amelyeken 1926-tól felesége is követte   – elhatalmasodó betegsége vetett véget, ezért 1931-ben letelepedtek Baján. (Fülep Lajossal elkerülték egymást, aki 1922 és 1925 között lelkipásztorkodott itt.) A festő halála után özvegye harminckilenc Nagy István-művet ajándékozott az alakuló Bajai Képtárnak, ami ekkor már mintegy negyven kortárs művel büszkélkedett, többek között Kádár Béla, Kmetty, Berény, Czóbel, Szőnyi, Farkas István alkotásokkal. Így aztán a hagyatékkal együtt a 30-as évek legmodernebb vidéki képtára született meg.

Nagy István: Anyám szobája. Forrás: Türr István Múzeum, Baja
Nagy István: Anyám szobája. Forrás: Türr István Múzeum, Baja

A ma Nagy István nevét viselő képtár elsősorban a névadó művész bemutató helye, ahol a mester művei jelentik az állandóságot, a mára másfélszeresére duzzadt kollekció. A gyenge minőségű papírt – melyek között akad élelmiszercsomagolásra való zsírpapír is – és az olcsó krétát védte ugyan az üveglap, ám hátlapjuk felől porosodtak, elülső, képes oldaluk pedig rátapadt az üvegre. A klimatikus viszonyok változásai tovább rontották a helyzetet, némely mű eleve szakadozott volt, pár darab meg felében összehajtva került a múzeumba. Rétfalvi Orsolya pécsi papírrestaurátor gyógyította meg őket. Magukhoz a művekhez nem, csupán hátlapjukhoz nyúlt: portalanította a felületeket, pótolta-egyengette a szakadásokat. Elöl fixálta a porlékony, tűnő réteget, így nem csak a festék rögzült, de a színek is visszakapták eredeti erejüket.

Harminckilenc mű született újjá, éppen annyi, mint az eredeti hagyaték, ebből most huszonnyolc látható a tavasszal visszarendezett kiállításban. A falakat megtöltő alkotások a leghűbb és legteljesebb összképét adják Nagy István kissé háttérbe szorult, de Baján imponáló eredetiségében megmutatkozó művészetének.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek