Vendégjátékot, a Pécsi Nemzeti Színház Kamaraszínházának Addikt című előadását láttuk a Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpadán. PROICS LILLA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A második évadban látványos akcióival és meredek fordulataival alakított emlékezeteset az Aranyélet. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az éjszakám a nappalod thriller is, meg fekete komédia is. Debütfilm, ami 269,5 milliós állami támogatásból és egy sokat fejlesztett forgatókönyv alapján készült. Ketten jegyzik íróként és rendezőként, ami nem csak itthon ritkaság. CSIGER ÁDÁM INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
„Lehet szeretni és lehet rajta szórakozni” – mondja az elsőfilmes Zomborácz Virág az Utóéletről. Hogy igazat adhatunk neki, abban bizonyára a film humorának, a magabiztos színészvezetésnek és a sztori szerethetőségének is szerepe van. Tovább a cikkhez
Okos humor, a brutalitásig közvetlen fogalmazás, a háttérben a vidéki Magyarország viselkedésének tűpontos vázlata. Az Utóélet alapján Zomborácz Virág nemsokára a magyar női Wes Anderson lehet – de ennek egyáltalán nem biztos, hogy örülnénk. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Könnyed és mulatságos történetet mesél el a dán dogma-filmes, Lars von Trier. A Radnóti Színház előadása majdnem felhőtlen, érzéki élvezeteket kínáló komédia. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az 1988-as mozifilm annak idején könnyre és Oscar-díjra ment, s mi tagadás, patakzott is mindkettő Dustin Hoffmanék némiképp öntetszelgő alkotására. A film nyomán készült bulvárdarab pesti előadása szolidabb célokat tűz ki, ám a közönségsikerből egy jottányit sem enged. LÁSZLÓ FERENC CIKKE. Tovább a cikkhez
Bár a színházi közönség hamarabb találkozott a Czukor Show-val, mint a mozinézők, ők sem szimpla adaptációt vagy színházi utóérzést kapnak. A kiindulópont azonos, de a hangsúlyok mások: kibeszélő-show variációk egy Füst Milán-témára. KELEMEN ORSOLYA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Színészhallgatók vizsgaelőadásától mindenképpen valami eredetit vár a kíváncsi néző. Valamit, amiben megmutatkozhat alkat, tehetség, játékkedv. Az „ide nekem az oroszlánt is” lendülete. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Lars von Trier 2003-as filmje az elmúlt évtized egyik legerősebb színházi élménye volt. De mi van akkor, ha valóban színpadra kerül a Dogville nagyívű története? MOLNÁR ZSÓFI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
